29. fejezet

Harry:
-Hogy mi??? -kiáltok fel hirtelen és kezeim ökölbe rándulnak. Az nem lehet...
-Hé-hé! Ne kapd már fel ennyire a vizet! -ül fel az ágyon Louis, és összeráncolja a szemöldökeit, míg tekintetét a szorosan tartott kézfejemre viszi.
-Ne kapjam fel a vizet? Louis! Most mondtad, hogy... -Úristen! Zoé az ágy alatt van!
-Tudom jól mit mondtam Harry! Azt hittem, hogy megértesz! Ezért is fordultam hozzád, de úgy látom ezt rosszul hittem.
-De... mégis...-fejezném be, de nem akarnak kijönni a szavak a számon. -Mennyünk le a partra, ott nyugodtabban megtudjuk beszélni a dolgokat. -hadarom el gyorsan a mondandómat, mire bólint és kiviharzunk a tengerpartra, a szobába hagyva Zoét.
-Gyere. -ülök le a homokba és a mellettem lévő helyre mutatok. Louis sóhajt és kiveszi az eddig zsebében pihenő kezeit, majd azokat lehuppanva mellém, kitámasztja oldalra.
-Szóval...-kezdek bele, és a levegőbe hagyom a mondat végét.
-Szóval... Jól tudod, hogy mindig is húgként tekintettem, illetve tekintettünk Zoéra. Épp ezért találtuk ki a fogadást, azt a hülye fogadást -morogja magának, mire bólintok,- de azt veszem észre, hogy mostanában ha mellette vagyok, már nem azt a 16 éves cserfes lányt látom mint amit eddig láttam X-Faktor kezdete óta, hanem egyre jobban Zoét, mint 19 éves nőt...Gyönyörű nőt. És számomra is meglepő! Nehogy azt hidd, hogy erről most könnyű beszélnem. Mert először mondom ki hangosan ezeket, és egyre jobban bebizonyosodok arról, hogy mekkora egy szánalmas vagyok.-mondja, és arca komolyságot sugall, majd előredől, és térdeit felhúzza, így karjait lazán átfonja azok körül.
Elképedve hallgattam kifejtését. S meg kell, hogy valljam: teljesen egyetértek vele. Viszont, irigykedek és felbosszant. Hogy mi is idegesít? Az, hogy Ő így érez. Ezt érzi Zoé iránt, míg ... míg én NEM! Pedig akarom! Nagyon is. De a szörnyű igazság, -és be kell, hogy lássam-: bármennyire is elragadó Zoé, nem tudok többet érezni, mint vonzalom. És barátság. Barátság... Jézusom! Szörnyű barát vagyok! Míg Louis, a LEGJOBB BARÁTOM rögtön megosztja velem ezeket a dolgokat, én még azt se mondtam el, hogy járok Zoéval. Merthogy járok vele. És mégis miért? Mert vonzónak találom? Ez nem fair Louisra nézve. Mert míg Ő ilyan érzéseket táplál Zoé felé. addig Ő nem jár vele, míg én járok vele, pedig csak tetszik. De nem tudok mit tenni ellene: iszonyatosan tetszik. És bármennyire is szeretem Louist, önző vagyok(!), és bármennyire is Louis boldogságát akarom, nem vagyok képes elengedi Zoét, és nyugodt szívvel átadni helyemet neki. Igen egy szörnyű barát, és ember vagyok. De ha nem lehetek Zoé közelébe, ahogyan azt én szeretném, akkor megőrülnék. Mert Január óta így vagyok ezzel, azóta a hülye fogadás óta minden megváltozott bennem...Soha többet nem fogadok! De felmerül bennem egy hülye aggály: miért nem vagyok képes úgy érezni Zoé iránt, mint azt teszi Louis?! Miért nem engedi a szívem ezt az érzést? Miért? Mi akadályoz meg?
-Harry, figyelsz te rám? -zökkent ki Louis, és tekintetemet gyorsan arca felé kapom, ami levertséget tükröz.
-Igen, bocsi csak gondolkozok. -sóhajtok és én is előrehajolok.
-Hmm...-nevet fel aprót mellőlem, mire kérdően felé fordulok.-Ki gondolta volna két évvel ezelőtt, hogy Tündérke ilyet vált ki belőlem. És már akkor se volt csúnya! -emeli fel egyik ujját, majd visszaereszti térdei közé,- De nem is tudom... Eleve bátyaként kezelt mindnyájunkat, és ezért se fordult meg sose a fejembe, hogy netán...Tudod, netán...
-Igen értem.-jövök segítségére és bólintok. Teljesen igazat adok. Mert tényleg: csak most vettük észre, a kislány már nem is az a kislány, mint amilyen volt. Ó, hát már nagyon nem kislány!
-Nem megyünk aludni?-kérdezi Louis, és bár kissé nehézkesen -tekintve, hogy 10 óra van és már sötét- az apartman felé, majd közös szobánkba indulunk. Kinyitom az ajtót és becsörtetünk a hálóterembe.
-Én mindig itt leszek neked, Boo bear.-szipogok színpadiasan és felé fordulok, hogy rosszkedvén hátha tudok kicsit javítani.
-Ó tudom édes kis Göndör fürtű pajtásom.-visít fel és nyakamba borul. Felröhögök, és elégedetten állapítom meg, hogy jobb lett a kedve. -Megyek lezuhanyozni. De ne kövess!-kacsint felém, majd a végét elneveti és kivágtat a szobából. Megvakarom még mindig vigyorogva a tarkómat, majd egy kósza pillanatba lehuppanok a földre, és biztos ami biztos, de meggyőződök arról, hogy Zoé már nincs az ágy alatt.

Liam:
Tegnap, pontosabban ma hajnalba kevesebb, mintsem több sikerrel jutottunk haza a srácokkal a buliból. Viszont(!), nagy meglepetésemre: fejem nem fáj, és bár csak 6 órát aludtam -vagyis tíz óra van-, még se vagyok fáradt. Testemmel megfordulok és szemeimmel Niallt pillantom meg, aki erősen szuszog mellettem, és csak remélni tudom, hogy hazaérkezésünk miatt nem keltettük fel, különben kaphatunk ma a fejünkre.
Óvatosan felülök és a gyűrött takarót lehúzom magamról, hajamat megrázom és halk léptekkel kerülöm ki a matracon alvó Zaynt, majd végül kilépkedek az ajtón. A konyhából tompa zajokat vélek felfedezni, de előbb a fürdőbe irányítom elsődleges utamat, ahol a tegnapi ruháimat levetem magamról és a szárítóról lekapom a mai szerelésemet.
-Jóó reggelt Tündérke.-csattanok fel Zoé mögül, aki a konyhai szekrények tartalmát erősen figyeli.
-Te Jó Szagú Ég!-ugrik fel és ezzel a lendülettel becsapja a szekrényajtót. Gyorsan pördül egyet tengelye körül, és szemei felszaladnak, és amolyan "Mondták már, hogy nem vagy normális?" című mimika kezd ülni arcára.
-Csak szólíts Liamnek.-nevetek fel, mire megrázza a fejét és elneveti magát.
-Jaj de hülye vagy. Ráadásul mi ez az éberség? Hát te nem buliztál?-kérdezi mosolyogva és megölel, mit én is viszonozok.
-Magam sem tudom, miért vagyok ilyen eleven, de addig jó míg nem érzem a másnaposságot, nem de?-teszem fel inkább csak magamnak a kérdést, és leülök az egyik bárszékre, míg figyelem Zoé folytatott kutakodását.
-Mit keresel ily serényen?-kérdezem, miközben letépek a konyhai pulton díszelgő szőlőszem egyikét és bedobom azt a számba.
-Kaját, ugyanis tegnap csak chipseket hoztatok a boltból.
-Louis erősködött.
-Sejtettem.-mosolyodik el az orra alatt, és az asztalra lecsapott kenyérre viszem a tekintetemet.
-Nutella!-mélyeszti be a hangját, mire felnevetek és lekeni a péksüteményt az említett édességgel. -Na nézzük mi lenne jó hozzá... -teszi mutatóujját szájára és kinyitja a hűtőt, és szinte eltűnik a hideg ládában. -Ú-ú-ú! Paradicsom!-kiált fel boldogan a frigóból Zoé, és kikapja a piros gyümölcsöt (mert igenis gyümölcs :D) és megmossa azt, majd felszeleteli és a nutellás, ismétlem a nutellás kenyérre helyezi a szeleteket(!).
-Azt a rohadt...-csapom tenyeremet a szám elé és érzem, hogy szemeim kikerekednek.
-Most meg mi van? -kérdezi nyugodt hangon Zoé, és megrántja a vállát.
-Rosszabb vagy mint Niall!
-Most meg miért?! A nutellát szeretem. A paradicsomot szeretem. Hát hol itt a gond?
-Talán ott, hogy ez a két élelmiszer nem passzol.-fintorodok el, ahogyan szájához emeli a nem éppen hétköznapi szendvicset, majd... Úristen! beleharap!
-Most komolyan: engem ez szerinted mikor érdekelt?
-Most, hogy így belegondolok...-szűkítem össze ajkaimat és rájövök, hogy való igaz: Zoé sose evett normálisan. És akkor még Niallt piszkáljuk, amikor Ő rosszabb!
-Klinikai eset.-ráncolom össze orromat, hogy kimutassam az undoromat, ahogyan jóízűen falatozza általa kreált ételt. Ételt...Ha ezt az izét, lehet ételnek nevezni.
-Mára mit tervezünk?-seperi össze tenyereit, miután végzett a nutellás-paradicsomos "cuccmóval".
-Hogy a szavaiddal éljek: Jó kérdés. Niall anyukája nem ma érkezik ide?
-De, 1-kor.-bólint és leül a velem szembe lévő bárszékre.
-Szóval ma nem kell senkinek se vigyázni rá, ugyanis itt lesz Maura.
-Igaz. Mmm...Mennyünk el az sportcentrumba. Léci-léci-léci! Van bowling, ping-pong, na meg edzőterem is!-kacsint egyet és szemei úgy csillognak, mint egy gyereknek az édességboltban.
-Ne engem győzködj. Én szeretek sportolni!
-Aha, persze. -mosolyodik el gúnyosan, mire hozzá vágom a pulton pihenő törlőrongyot.
-Héé!-kuncog, és lefejti arcáról az anyagot.-A többiek is jönni fognak. És pont.
-Hova fognak jönni a többiek?-kérdezi Zayn álmos fejjel, ki után rögtön Harry is vágtat lefelé a lépcsőn.
-Sportcentrumba.-válaszolok és egy reggeli intést küldök feléjük.
-Minek?-horkan fel Zayn, és megdörzsöli a szemeit.
-Hogy a kockák el ne tűnjenek.-csíp bele Zayn hasába Zoé játékosan, mire összehúzza magát a Malik fiú.
-Ezek? -Ó már kezdi az egoizmusozást- Ugyan, ezek sose. -legyint nagyképű vigyorral az arcán, miközben a fájó részt dörzsöli a kezével.
-Nem ma jön Maura Niallhez?-kérdezi Harry, aki félig a hűtőbe bújva teszi fel kérdését.
-De.-válaszolunk egyszerre Zoéval.-Ezért akar Zoé, ÁÚ!-kiáltok fel és a kezemet simítom meg, ahová Zoé egy csapást intézett, -Helyesbítek: ezért akarunk menni a sportcentrumba.
-Ha Louist is meggyőzitek, akkor részemről mehetünk.-fordul ki a frigóból Harry, és lábbal becsapja az ajtaját, míg a kezében lévő narancslébe beiszik.
-Mi a fene? Harry és az edzőterem. -horkan fel szemrehányóan Zayn, mire Zoéval egyszerre nevetünk fel, de visszafolytjuk a további röhögésünket, ahogy szúrós szemekkel ránk pillant a cikizett személy.
-De vicces vagy ma reggel, Malik.-jegyzi meg cinikusan göndör barátunk és kidobja a megüresedett műanyag üveget.

3 órával később...
Louis:
-Szia Maura! -kiáltottunk fel egyszerre a repülőtér kellős közepén, ahogy meglátjuk a szőke hajú ismerősünket.
-Sziasztok Drágáim!-mosolyodik el a szokásos anyai mosolyával, és előbb engem, majd Zoét, Zaynt majd Liamet megöleli.
-Hozom a bőröndöd.-nyúl a csomagjáért készségesen Liam, mire egy köszönői pillantást intéz Maura az úriember felé.
-Bár sajnálom, hogy Niall sérülése miatt találkozunk újra, azért örülök, hogy látlak bennetek gyerekek.-mondja Maura, és a mellette lépkedő Zoé hátára teszi a kezét, aki vigyorogva pillant a nő felé.
-Mi is örülünk, hogy látunk.-kedveskedik Zayn és kinyitja Niall anyukája előtt az autóajtót, mit illedelmesen megköszön és beül az anyósülésre, majd a többiek is becsúsznak hátra, és én is elfoglalom helyemet a kormány előtt.
-Viszont igazán nem kellett volna ennyien kijönnötök elém.-pironkodik Maura, mire csak legyintetek.
-Harry is kiakart jönni, de vigyázni kell a kis betegre.-mondja Zayn, mire Maura csak mosolyogva megrázza a fejét.
-És mit terveztek mára fiatalok?-fordul hátra a többiekhez.
-Gyúrni megyünk!-kiált fel egyszerre Zoé és Liam, mire elneveti magát a kérdező, és hitetlenkedve pillant rám, mire csak vigyorogva megrántom a vállamat.
-Na akkor kettesben lehetek a fiammal.-kulcsolja össze kezeit az ölébe, és kijelentésére aprót felnevetnek a hátul ülők.

Fél órával később...
-Zoé jössz már?-ordít fel Zayn és a magasba emeli a fejét, miközben vállára dobja a sporttáskáját.
-Mennyetek, majd mindjárt utánatok megyek, csak a bátyámmal telefonálok.-üvölti le a választ Tündérke.
-Oké! Mi elmentünk. Sziasztok!-kiáltottunk fel az emeletre egyszerre, hogy a szobában lévő Maura és Niall meghallják.
-Sziasztok!-jön a vidám hangú válasz Nialltől, aki valószínűleg anyukája itt léte miatt, 2 nap után végre nem morcos, hanem boldog. És ha az ír manó boldog, akkor mindenki boldog!
-Miért gyalogolunk?-húzom el a számat, miután sétálva indulunk neki az útnak.
-Mert nincs messze, ráadásul ha már edzünk, akkor ne legyünk lusták.-válaszol Liam és megveregeti a hátamat.
-Itt vagyok.-ugrik rá Zayn hátára Zoé, mire megállunk és lecsúszik Zaynről.
-Gondolom nem mertél az én hátamra ugrani, mi? -vigyorodok el és hátra fordulok. -Zoé!-kiáltok fel ijedten, és öklömet a számba helyezem.
-Mi az? -ráncolja össze szemöldökeit és kissé félve pillant rá az arcomra.
-Rajtad csíkos póló van?-kérdezem 10 oktávval magasabban, erre pedig csak nyugodtan bólint. Nyugodtan bólint!
-Jézusom Zoé! Csíkos pólója csak Lounak lehet!-magyarázza a dolgokat Harry, én pedig még mindig kikerekedett szemekkel vizsgálom a felsőjét.
-Már nem megyek haza.-rázza a fejét makacsul és újra neki indul a sétálásnak és a többiek is követik, de én dacosan állok ugyan ott.
-Zoé, kérlek vedd át, mert ez az Óriás Bébi addig nem fog megmozdulni.-kapja el Zoé kezét Liam, hogy ne mennyen tovább.
-Louis már mindjárt ott vagyunk, utána úgyis átveszem az edzőpólómat.-sóhajt és kérlelően rám néz, de válaszként csak összefonom mellkasom alatt a karjaimat.
-Ez már beteges...-sóhajt és a táskájából előhúz egy szürke atlétát. -És most hogy vegyem át?
-Gyorsan!-vágok rá rögtön, amire a fiúk röhögni kezdenek.
-De nincs se bokor, se bolt a környéken.-háborodik fel Zoé.
-Nincs itt senki, kapd le és vedd fel a másikat.-mondja unottan Harry, viszont Zoé csak felemeli a szemöldökeit és dühös pillantásokat szór hol rám, hol Harryre.
-Mennyi bajom van veletek.-forgatja meg szemeit és elfordul, majd egy gyors mozdulattal lekapja a felsőjét.
-Hopáá!-kiáltunk fel egyszerre Harryvel, ahogyan megpillantjuk hátulról a melltartóját, majd felnevetünk Zaynnel és Liammel együtt, Zoé pedig mit sem törődve aggatja fel az atlétáját.
-Idióták.-morogja orra alatt és újra gyalogolni kezd, de már is én neki indulok, majd a fiúk is. Kedvem máris jobb lett, hogy csak rajtam van csíkos póló, mert CSAK RAJTAM LEHET CSÍKOS PÓLÓ.

Még egy jó ideig ezen poénkodtak a srácok, majd csak magukba mosolyogva baktatunk Zoé határozott léptei mellett.
-Úristen! Most jut el az agyamig, hogy edzőterembe megyünk!-kiált fel két perc csend után Harry, és szemei kikerekednek.
-Innen már nincs menekvés.-ütögeti meg hátát Zoé, mi pedig jól mulatunk kétségbeesett arcán.
-Nyugi Hazza, senki nem várja el Tőled, hogy edz.-biztatom gúnyosan barátomat, mire hápogni kezd.
-Én igenis szoktam kondizni! -háborodik fel a göndörke, amit jó barátok módjára, nevetéssel reagálunk.
-Nem maguktól vannak kockáim.-kacsint egyet öntelt mosollyal és felhúzza a felsőjét, hogy megvillantsa hasát.
-Juj Harry! Ezt csak nekem szabad látnom! -kiáltok fel lányos hangomon és elé ugrok, hogy eltakarjam mások elöl pociját.

10 perccel később...
Zoé:
Első tervem az volt, hogy egyedül jövök a sportcentrumba, ugyanis szükségem van arra, hogy nyugodtan tudjak gondolkozni. Mégis miről? Na vajon... Harryről és Louisről... De Maura felhívott még tegnap, hogy jó lenne, ha kicsit kettesbe hagynánk Őt meg Niallt otthon és megkért, hogy pateroljam el Ezeket a házból, így elsődleges akaratom megváltozott, és magammal hívtam a többieket is. Végül is, ha futok ugyanúgy tudok agyalni, szóval még lehet mégse lesz hiábavaló a mai nap.
-Egy kérdés: miért szeretsz edzőterembe jönni?-fordul elém Zayn, és a srácok is felém fordulnak.
-Mert imádom nézni a pasikat, miközben edzenek.-kacsintok kacéran, majd beleharapok alsó ajkamba és kitartóan nézem a fiúk döbbent arckifejezését.-Mi az? Azt hittétek a kicsi lány nem szereti nézni a pasikat? -mosolyodok el huncutan és alig bírom ki, hogy ne nevessek a kikerekedett szemükön, na meg az enyhén tátott szájukon.
-Te Jó Szagú Ég! Csak húzom az agyatokat. -bukik ki belőlem a röhögés és megveregetem Zayn hátát, majd megfordulok és elindulok, de aztán gyorsan hátrapillantok a még mindig földbegyökerezett lábakon álló srácokra: -Vagy még sem?-nevetek fel pajkosan és betérek a futópadokhoz.
Hogy én mennyire imádom cukkolni Őket! 
Törölközőmet ráteszem a futópad egyik karjára, majd rálépek a szalagra és a kívánt sebesség beállítása után már neki is kezdek a kocogásnak. Oké Zoé: itt az idő a gondolkodásra.
Egyszerűen nem tudom felfogni amit tegnap hallottam. Louis érez irántam valamit? Az a Louis, aki az egyik legjobb fiúbarátom, és akire mindig is testvérként tekintettem rá, meg Ő is rám, s aki azt mondja érez valamit. De mit érez? Nem kérdezhetek rá, hiszen én ezt nem hallhattam volna normális esetben, de ugye miért is lenne normális helyzetem: mert csak is velem történhet meg az, hogy az ágy alatt gubbasztok, mivel Harryvel titkon járunk. Na igen... Harry... Mi is ez ami a köztünk van? Áhh! Nem elég gyors ez a tempó a futópadon, így nem tudok rendesen gondolkodni! Határozott mozdulattal megnyomom a gyorsító gombot, ami 3 pittyegés után jelzi, hogy beállította a kívánt 7-es fokozatot, így lábaimat is ütemesebben és többszörösebben szedem, miközben a nyakamat csapdossa a mozgásom által ide-oda lóbáló lófarkam.
Szóval Harry... Tetszik, ez oké. Miért ne tetszene? Göndör haj, zöld szemek, helyes arc, aranyos mosoly, ugyan kinek ne tetszene? És tény: vonzódunk egymáshoz, de a barátságunk eltörpül e miatt. És melyikre van jobban szükségem? Egy kalandra vagy egy régi barátra? Kaland, barát, kaland, barát... És mi lesz e...
-Elfogsz ájulni Kicsi lány.-zökkent ki gondolataim közül egy ismerős hang.
-Nem... fogok... Zayn.-zihálom a szavakat, miközben még egy fokkal gyorsítok a szalag mozgásának tempóján. Bár szemeimmel a kijelzőt figyelem, félig Zaynt is, aki a velem szembe lévő futópadra rálép és elkezdi ugyanazt a sportot, mit én is végzek.
-Na mond.-bököm ki lihegve, mikor meglátom az arcát. Tekintete felcsillan és kicsit elmosolyodik, miközben lassan kocog a padon.
-Mit?-nevet fel bágyadtan, majd lesüti a fejét.
-Zayn...
-Oké-oké. Csak annyi zavar, hogy mostanában alig beszélünk. Mármint... annyit hülyültünk az X-Faktor alatt is, de pár hónapja már nem ugyanaz, mint volt. Szóval, amióta tudod, van ez a Zouis dolgok az újságokban, azóta nem is tudom... -beszél félszegen, én pedig mint ha pofán vágtak volna, úgy futok a szalagon. És tényleg: annyira a saját problémáimra figyelek, hogy elhanyagolom Zaynt, sőt még Niallt is. Vajon neki is ez volt a baja?
-Ó Za...-kezdenék bele bocsánatkérésbe, ám egyensúlyom meging és egy hatalmas puffanást hallok, majd gyorsan kinyitom szemeimet és a földön találom magam. -Mi a ...?
-Zoé!-kiált fel Zayn, és leugrik a padról és odafut hozzám. -Jól vagy?-kérdezi ijedten, miközben felém hajol. Nem válaszolok, csak elkezdek röhögni saját szerencsétlenkedésemre, majd Zayn előbb kérdően néz rám, végül Ő is beszáll a nevetésbe és készségesen felsegít a padlóról. Jó szorosan magamhoz ölelem és mosolyogva nyomom arcomat a mellkasához, tekintve a magasságunk eltérése miatt.
-Annyira sajnálom. Csak most minden összeért a fejem fölött, és látod: annyira vak voltam, hogy nem is jutott el az agyamig, hogy tisztára elhanyagollak. Bocsánat. -motyogom a felsőtestének, mire érzem, hogy megrázza a fejét és puszit ad a hajamba.
-Ne forduljon elő még egyszer!-fenyeget meg vigyorogva, mire szalutálok neki és kiballagunk a futópadok közül.
-Amúgy melyik bátyád hívott?-néz le rám Zayn, miközben vállamra teszi karját.

Zayn:
-Márk, akarom mondani Mark.-kuncog fel, és én is elnevetem magam a magyar név kiejtése hallatán. Olyan fura... Mint a Zoé is, nem Zoey, hanem ZoÉ... ZoI, ZoÉ...
-Hahó Zayn!-legyinti tenyerét az arcom előtt ZoÉ, mire megrázom a fejem.
-Bocs, mit mondtál?
-Csak azt, hogy miért kérded?
-Ja csak kíváncsi voltam. És hogy van?-kérdezem, és beirányítom az egyik saláta bár felé, ahol pár sportruhás ember üldögél.
-Eljegyezte a barátnőjét.-vigyorodik el, én meg hirtelen megtorpanok.
-Ez nagyszerű! Gratulálok!-mosolyodok el és újra magamhoz ölelem. -Akkor már értem miért beszéltél vele ilyen sokáig, hiszen Mark nem túl bőbeszédű, lássuk be.
-Ami az illeti, nem ezért tartott sokáig csevegésünk, hanem próbáltam lebeszélni a...-nem fejezi be, csak gyorsan szájához csapja a tenyerét, én pedig értetlenül vele szembe fordulok.
-Le akarod beszélni a házasságról? -düllednek ki a szemeim, és nem akarok hinni a hallottaknak.
-Mi? Nem dehogy is!-nevet fel zavartan. Értetlenkedős fejet vágok és nagyokat pislogva nézek rá.
-Akkor?
-Arról próbáltam lebeszélni, -sóhajt egy nagyot, majd folytatja: -hogy ne hívjon meg benneteket a legénybúcsúra.
-Ó na meg még! Zoé! Ez nem ér! Miért? -háborodok fel, mire megrázza a fejét, hogy hadd folytassa.
-De nem tudtam meggyőzni...
-Hál' Istennek. Miért nem akarod, hiszen tök jóba vagyunk Markkal.
-Tudom, viszont... ha sokat iszik szeret anekdotázni és nem elég, hogy amúgy alapjába véve is szívesen éget le engem, de ha részeg akkor nem kívánt sztorikat is közöl bárkivel, és valahogy nincs ínyemre, hogy ezek a Ti, -bök rá a mellkasomra- fületekbe jussanak és hallanám vissza a ciki történeteket, netán titkokat.
-És e miatt vonnál meg tőlünk egy legénybúcsút?! Ismétlem: egy legénybúcsút! -nézek rá fájdalmasan, mire csak tehetetlenül megvonja a vállát.
-Nyugi, nem hiszem, hogy emlékezni fogunk majd másnap a dolgokra, hiszen mint már hangsúlyoztam is: ez egy legénybúcsú!
-Oké! Értettem.-neveti el magát. -Juj fúj! Izzadt a pólód.-ráncolja össze az orrát és a felsőmre mutat.
-Az előbb még azt mondtad, szereted nézni az izzadt férfiakat.-húzogatom a szemöldökömet, mire fölröhög gúnyosan.
-Aha, a FÉRFIAKAT.
-Hé!-bökdösöm meg az oldalát, mire újra röhögni kezd.
-Bocs. Akkor remélem így megfelel: Grrr!-dorombol kacéran, és ráharap a mutatóujjára, de aztán nem bírja tovább és együtt újra felnevetünk és nem zavartatjuk magunkat, hogy közben mindenki hülyének néz. Vállamon pihenő táskámat leteszem a földre és kihalászom belőle a cserepólómat és egy hirtelen mozdulattal lekapom a koszosat, s mielőtt az újat felvenném, szemrehányóan és kinyújtott nyelvvel nézek rá Zoéra, viszont meglepetésemre egy villanásra leszek figyelmes.
  Zoé_Thomson:  Betomba faszeggel?! :DD
Hát lányok... sokkal tartoztok nekem ezzel a képpel. (; xxxZoe


-Hurrá. Egy újabb félmeztelen kép rólam.-forgatom meg szemeimet, és hangom eléggé szarkasztikusra sikeredett.
-Minek gyúrsz, ha nem mutogatod?-emeli fel kihívóan bal szemöldökét, és féloldalasan elmosolyodik.
-Tudod mit, igazad van.-mondom kissé nagyképűen és felhúzom a pólómat, majd újra ráteszem karomat Zoé vállára, és az automata felé indulunk.

Zoé:
-Na megyek kicsit súlyzózni.-pattan fel a székről Zayn, viszont kijelentésén elnevetem magam.
-Egy hero vagy.-kacsintok rá, mire csak felröhög és megrázza a fejét, majd már el is tűnik a szemem elől. Mutatóujjamat a számon ütögetem és elgondolkozok, hogy mit is csináljak, míg végül egy hirtelen pillanatba kifordulok az ülésből, és a többi srác felkutatására indulok.
-"Kardióedzés". -olvasom le az egyik ajtó felett lévő tábláról -természetesen olaszul-, s egy szép kanyarral el is fordulok onnan, ugyanis 100%, hogy egyik barátom sincs itt, tekintve a lustaságukra. Fülemet azonban megcsapja két ismerős csatakiáltás, így lábaimat a hangok irányába küldöm, s pár másodperc elteltével már meg is találom a zajforrásokat, akik mily meglepő módon ping-pongoznak, mintsem edzenének.

-Vesztettél Tomlinson!-kiált fel örömtáncát járva Harry, s győzedelmes fejjel mutogat Louisra, aki csak nevetve leteszi az ütőjét. -A nagy Styles-t senki se söpörheti le!
-Fogadjunk?-lépek oda a ping-pong asztalhoz és kihívóan nézek hol Harryre, hol Louisra. -Jut eszembe Louis, ma azt teszed amit én mondok.-fordulok a srác felé, aki csak elfintorodik közlésemre.
-Miért?-nevet fel Harry, miközben az ütőjét birizgálja.
-Mert ahogy most téged lefoglak verni ping-pongban, úgy aláztam le Louist kosárban.-mondom a körmeim szemlélése közben egy önelégült mosollyal az arcomon.
-Zoé legyőzött kosárba?-röhög fel Harry, és barátjára néz aki csak megvonja a vállát, és valamiféle kínos mosolyra görbíti száját.
-És ez azért nagy szám mivel...?
-Mert...hát...tudod...-hebegi Harry, és zavartan megrázza kezével a haját.
-Nem, nem tudom Styles.
-Lényegtelen.-tereli a témát egy legyintéssel és Louis mellé lép.
-Én leszek a bíró.-vigyorodik el Lou, és a ping-pong asztallal párhuzamos pultra ráül, így elfoglalom az Ő eddigi térfelét, míg Harry visszaáll a másik oldalra.
-Szerválj.-pattintja át a ping-pong labdát, amit sikeresen elkapok -bár kissé féltem, hogy nem fog sikerülni,- és már egy jól irányzott mozdulattal el is kezdem a meccset.

...
-Ez csússza volt!-kiált fel Louis, aki szinte teljesen átszellemült a mérkőzésünktől; de ez ránk is ugyanúgy igaz. Hajamat már többször is újra kellett kötnöm, mivel annyira mozogtam, hogy a lófarkam egyfolytában kijött a hajgumi fogásából, míg Harry kénytelen volt már melegítőnadrágba átöltözni, mivel szerinte a farmerja hátráltatja a szabad mozgásban; Louis meg már vagy fél órája nem az asztalon ül, hanem hol mögém, hol Harry mögé ugrál és szinte látszik a nyakánál az erek, ahogyan megfeszülnek egy-egy tanácsának bekiabálásakor.
-Da-da-da-da. Kérek mindenkit, hogy csendesedjen el. Az játszma elvileg 21-es lenne, de immár az állás 39-39, a felváltott pontszerzéseknek köszönhetően, ezáltal elhúzva a játék végét. A nézőtér néma csendben figyeli a két félt, kiknek arcukról az erős koncentrálás tükröződik. Prinston, akarom mondani Harry kezdi az utolsó játszmát, ugyanis nem bírjuk már nézni a meccset, és nem érdekelnek már a szabályok miszerint 2 ponttal kell győzni, szó mi szó: ha Penelope, vagyis Zoé szerzi meg a kör pontját, akkor a győzelem az övé lesz, ha meg Prinston akkor meg az övé.-mondja Louis, és hangja tisztára olyan, mint egy igazi sport narrátornak.
Harry kezében forgatja a narancssárga labdát, míg a drága bíró nem ad jelet, hogy indíthatja. Én enyhén behajlított térdekkel dőlök egyik lábról a másikra és így nézünk a másikkal farkasszemet. Harry arca kissé kipirultan díszeleg, pár göndör fürtje a tarkójához tapadt az izzadságtól, viszont szemében elszántságot lehet felfedezni. Nyakamat két kimért mozdulattal kiroppantom a helyéről, ami ezáltal két robogást hallat, így egy kicsit félelmet keltő érzetet adva ezáltal az "ellenségnek".

-3, 2, 1. Mehet!-kurjantja Louis, s a parancsszót meghalló Harry egy erőteljes mozdulattal üti el a labdát ütőjének segítségével. A kicsi műanyag golyó cikázva pattan egyet az én térfelemen, majd amikor kellőképpen közel jön kezemhez, vissza is csapom a másik oldalra.

A labdát immár nem tudom hanyadszorra ütöm vissza, de a kör kezdte óta már 6 perc (!) telt el, s még egyikőnk se tudott pontot szerezni.
-Gyerünk!-kiáltja el magát Louis, akit félszememmel látok, s aki körmeit marcangolja, pedig még Ő akar leszoktatni erről a szokásomról.
-Mindjárt.-morogja fogai között magának biztatóul Harry, és egy csavart ütéssel adja át a labdát, amihez szinte ugorva érek hozzá és ütök el, viszont hála erőteljes ugrásomnak a földön kötök ki. Kapkodva állok rá lábaimra és csak remélni tudom, hogy Harry ez időközben nem tudta vissza szerválni a labdát. Nagyokat lélegezve, tátott szájjal emelkedek fel a kék ping-pong asztal fölé és már készenlétbe rakom a kezemet az érkező labdát várva, amikor eljut az agyamig, hogy ez nem fog bekövetkezni, ugyanis azt... Harry nem tudta visszaütni, vagyis...
-Penelope a győztes!!!-üvölti el magát Louis, és elkezd pattogni a földön, majd egy hirtelen mozdulattal a nyakába rak, és győzelmi körbemenetet intéz, miközben kezeimmel finoman kapaszkodok a nyakába, bár egyensúlyom rendbe van, hála a tenyerének ami a bokámat fogja erősen.
-Na mi az Styles, csak nem aláztak le?-veregeti meg a hátát Liam, -akit nem is vettem észre, hogy itt lett volna. Én csak száz wattos vigyorral integetek amolyan "hercegnői kézfej mozgatással" Louis nyakából, s gúnyos pillantás intézek Harry felé, aki felhajtja a fejét és elneveti magát.
-Oké Louis, most már letehetsz.-kuncogom el magam, és az említett személy segítségével leugrok a nyakából.
-Szép meccs volt.-lépek Harry elé, és felé nyújtom a kezemet, amibe bele is ráz nevetése közben, majd magához húzva megölel hosszan, majd Louis és Liam is csatlakozik, ezáltal egy hatalmas "csapat ölelésbe" váltunk át.

Eközben...
Zayn:
-Szia.-lép elém félénken egy szőke hajú lány...egy nagyon szép szőke hajú lány, kire csak bágyadtan tudok rámosolyogni. Gondolom rajongó lehet, viszont nagyon, nagyon nagyon szép. Úristen Zayn! Nyugi már...
-Szia.-köszönök én is, mikor ráeszmélek, hogy talán nem ártana megszólalnom.
-Azt akarom kérdezni...-mondja zavartan a lány, mire újra elmosolyodok, és közbe szólok.
-Igen én vagyok Zayn Malik.
-Öhm...Tessék?-nevet fel kínosan, s kissé én is elbizonytalanodok. -Örülök Zayn Malik, de csak azt akartam kérdez, hogy nem tudod hogy hol van a bowling pálya, mert kicsit elkavarodtam.
Ó hülye Zayn, ó hülye, hülye, hülye. Teljesen leégetted magad. Brávó!
-Ja, ööö de... viszont nem tudom elmagyarázni.-húzom el a számat, és csak remélni tudom, hogy nem lett vörös a fejem.
-Elkísérsz?-mosolyodik el kedvesen. Basszus de szép... én meg itt makogok. Te vagy Zayn Malik, szedd már össze magad. Hahó! Szólalj már meg!
-Mi? Vagyis igen!-hé csak nyugi,-akarom mondani szívesen.
-Oké. Köszönöm Zayn Malik.-kuncogja el magát, és ha lehetséges is ez, de még soha nem hallottam így egy lányt nevetni. Olyan a hangja mint egy... mint egy... Basszus! Miket beszélek itt magamba. Nyugi Zayn.
-Igazán nincs mit...szabad tudnom a neved?-fordulok felé mosolyogva, és elindulunk a bowling pálya felé.
-Szabad...-kuncog fel megint, ''aztamindenit'...- Lena vagyok.


Hétfőn jön az évadzáró fejezet. :]