25. fejezet

Harry:
-Bocsánat. -mondtam komoly arckifejezéssel és kiléptem a szobából, az ajtót pedig gondosan magam után zártam.
-Várj, Harry! -kiáltott utánam Zoé, miután én már a folyosó másik végében voltam, hogy az ágyamba felemészthessem a látottakat.  Nagyot sóhajtottam és megfordultam, míg szemöldökömet fel emeletem, a vállammal együtt.
-Mi az?
-Miért rohantál ki? -kérdezte, mikor már utolért, és már Ő is az én és a Liammel kapott lakosztályunk előtt állt.
-Mert amint láttam, zavartam. -válaszoltam flegmán.
-Nem zavartál! Csak megöleltem Louist. Ez miért zavar ennyire? Ne legyél gyerekes Harry...
Fájdalmasan magamban felnevettem. Oldalra néztem, majd újra vissza Rá.
-Miért zavar ennyire? Hát tényleg nem tudod? -húztam el a számat, kezeimet pedig a zsebeimbe helyeztem. Zoé csak megrázta értetlenül a fejét.
-Talán azért, mert féltékeny vagyok?! -szűkítettem össze szemeimet, és az Ő tekintetét vizslattam. Reakciója először az volt, hogy összeráncolt homlokkal nézett le, majd arcvonásai kisimultak és feltekintettek Rám, valószínűleg ekkor jutott el agyáig, hogy mit is mondtam.
-De...-kezdett volna bele, viszont a folyosón egy idősebb férfi baktatott el mellettünk, megzavarva beszélgetésünket, így fogtam és kinyitottam az ajtónkat, Zoé pedig szó nélkül követett.
-Hol van Liam? -fordult körbe a szobában, terelve a témát.
-Elment Zaynnel valami szórakozó helyre...Na de lényegtelen. Mit akartál mondani? -álltam szembe vele és kicsit flegmán érdeklődtem a mondandójáról.
-Miért vagy féltékeny? -emelte fel a hangját Zoé, amire akaratom ellenére, én is hangosabban kezdtem el beszélni.
-Na szerinted?
-Tényleg nem tudom!
-Talán azért, mert tetszel? Hm?! -hajoltam az arcához idegesen, hogy hatásosabb legyen kiabálásom, és hogy jobban az értésére adjam érzésemet.
-Az lehetetlen. -rázta meg fejét, de hangját még mindig felemelte.
-Meg mondanád, hogy mégis miért? -csaptam szét kezeimet, mire belekezdett érvelésébe, amik általánosan saját magának lekicsinyítéséről szóltak, amiket elképedve hallgattam és fájt, hogy ilyeneket állít magáról. Viszont a szóváltásunk között a feszültséget érezni lehetett, szemei pedig ide-oda pászkáztak, ami hol az én tekintetemet hol pedig a padlót fürkészte. A szikrák csapongtak a levegőben, és mint a mágnes, úgy húzott Zoé felé egy idegen érzet.
-Miért tetszenék én bárkinek is?! -zárta le idegesen a mondandóját, mire én felhörögtem.
-Ezt most fejezd be! -dorgáltam rá és mielőtt újra megszólalhatott volna, gyors mozdulattal hozzá simultam és ajkait elkaptam az enyémmel. A feszültség tovább fokozódott, de ez nem a vita miatt, hanem a kettőnk közti vonzalom miatt volt. Meglepetésemre nem húzódott el tőlem, hanem csókomat viszonozta, mely sokkal szenvedélyesebb és vadabb volt, mit életembe eddig kaptam. Dús szája egy pillanatra se hagyta el az enyémet, és a vágy kettőnk között csak úgy tombolt. Kezeimet derekára csúsztattam, jobban magamhoz szorítottam, hogy teste az enyémmel legyen egy vonalba. Éreztem, ahogy mellkasa az enyémhez ér, minden egyes levegővételénél. Heves csókja még ellenállhatatlanabbá tette Zoét. Nem bírtam magammal. Megfordítottam, és az ágy felé toltam óvatosan, miközben ajkaink a másikét kebelezte be. Csípőjére tettem két kezemet, és lefektettem finoman a bevetett hálóhelyre, míg csókunk tempója nem lassult, hanem még gyorsabbá vált ezáltal. Éreztem, ahogy puha keze beletúr a göndör hajamba. Beleborzongtam a mozdulatába. Óvatosan lefejtettem ajkáról a számat, és hagytam, hogy pár centi legyen arcunk között. Mindketten levegőért kapkodtunk, miközben csukott szemmel éreztük a másik lélegzetét. A szívem szinte dübörgött a helyén, és nem csodáltam volna, ha az kiugrana a mellkasomból. Lehajtottam fejemet, így orromat végighúztam ajkainál, majd ahogy lassan újra felemeltem. Szám az övéjével újra találkozott, majd apró és forró puszikat helyeztem rá, de nem telt be rövid érintéseimmel, így szenvedélyesen a fogaival harapdálta szájszélemet, majd megcsókolt hosszan. Kezeit lentről felfelé simította végig a hátamon. Szabadon lévő karját lelapítottam az ágyra, és ujjaimmal lefelé vándoroltam a kézfejéig, majd összekulcsoltam az övéivel. Abbahagyta szánk találkozását, de még mindig vágyakozva figyelte az enyémet, viszont szemhéja eltakarta csodálatosan kék látószervét. Hangos lélegzetvétel között felnézett és pillái mögül mélyen a tekintetembe irányította íriszét. Csendesen figyeltük a másikat, csak a zihálásunk volt hallható. Kaján mosoly terült el arcomon, mire csilingelő nevetésbe kezdett bele. A gondolataimban egy dolog mozgolódott. Ez a dolog Zoé volt. Itt van. Előttem. Csókolózunk vagyis csókolóztunk. Nevet és nem mérges. Hagyja, hogy kezét fogjam. Ez tényleg megtörtént? El se tudom hinni. Milyen gyönyörű. Illata csodás és hangja mint a tündéré, és még sosem hallottam így kacarászni. Ráadásul az az őszinte és tiszta mosolya, ami felfelé görbül a fehér arcán... Elképesztő.
-Vissza kéne már mennem. -lehelte lágyan az arcomba a szavakat. Akaratlanul is elmosolyodtam.
-Kéne, de nem fogsz. -vigyorodtam el kajánul és jobban ránehezedtem. Szemeimet lefelé vittem. Hívogatott a nyaka, a puha nyaka, és mielőtt reagálhatott volna a mondatomra, számat a feje alatti részre tapasztottam és forró csókokat szórtam rá. Éreztem, ahogy elmosolyodott.
-Csikiz a hajad. -nevetett fel, mire feljebb irányzottam ajkaimat. Lassan az állkapocscsontjánál haladtam, majd szájához értem újra. Egyszerre mosolyogtunk bele.
-Aludj itt. -suttogtam, miközben apró ideig távolodtam el arcától. Kezei körbefonta a fejemet és elhúzta azt.
-Te is tudod, hogy nem lehet.
-Tudom. -húztam el a számat és lefordultam róla. Felült és leszállt az ágyról. Megigazgatta pizsamáját, -ami mondanom sem kell, elég lenge volt így tökéletesen kiadta lábai formáját- majd visszafordult felém.
-Jó éjt. -komolyodott el az arca. Bólintottam, és elindult az ajtó felé. Kezeit már épp ráhelyezte a kilincsre, amikor egy gyors mozdulattal mögé ugrottam és magamhoz húztam, hosszan megcsókoltam és a falhoz szorítottam. Tenyere lefejtődött a kulcslyukról és a hátamba kapaszkodott. Lábujjhegyre állt, hogy elérje az én magasságomat.
-Mennem kell. -engedte le lábfejeit és visszatért az eredeti szintjére, ezáltal szánk eltávolodtak -sajnálatomra-.
-Jó éjt Tündérke. -mondtam, és nyomtam egy puszit ajkaira és mielőtt újra egymásba fonódnánk gyorsan kinyitotta az ajtót és kiugrott a küszöbön. Felnevettem és a bejárat félfájára dőltem, karjaimat maga elé helyeztem és figyeltem, ahogy eléri az Ő szobáját.

Másnap...
Louis:
-Ma városnézés! -törte be az ajtót ezzel a kijelentéssel Niall. A párnát automatikusan a fejemre tettem és nem törődve betoppant barátommal, tovább próbáltam aludni. De persze ez nem volt lehetséges...
-VAS HAPPNIN?-jött be az újabb ébresztőnk, aki nem más volt, mint Zayn, természetesen. Vánkosomat egy pontos célzással feléjük dobtam és mérgesen befordultam, Zoé felé, aki a szemeit forgatta.
-Nektek is jó reggelt. -morogta reggeli hangján Zéé.
-Igen-igen, Reggelt. -pattant fel Niall az ágyra és Tündérkére nehezedett. Zoé keze rögtön a szőke lombkoronát kezdte el babrálni, melynek tulajdonosa engedelmesen viselte a mozdulatokat.
-Hol van a Göndörkénk?-ültem fel és nyújtózkodásnak kezdtem, majd ásítás közben kérdően néztem a többiekre.
-Alszik. -válaszolta Zayn.
-Liam? -kérdezte Zoé, miközben kicsusszant Niall alól és a bőröndjéhez guggolt le.
-Csicsikáál. -húzta el a száját megint Zayn. -Tegnap sokáig voltunk fent...
-Akkor keltsük fel Őket! -ugrottam fel sunyi mosollyal és pizsamástul kirohantam a folyosóra, de a többiek is előszeretettel követtek. Halkan berobogtunk a szobájukba és a szuszogás felé fordultam.
-De édesek. -suttogtam miután a két alvó testre mutattam. -Kár, hogy nem sokáig lesznek ilyenek. -vigyorodtam el, miközben szemöldökömet összehúztam, hogy arckifejezésem igazán gonosszá váljon.
-Felkelni!!!-kurjantottunk egy hatalmasat egyszerre, mire Harry ijedtében legurult az ágyról. A röhögés kitört  belőlünk, de Hazza csak morcos fejjel nézett ránk, miközben szemei álmosan nyíltak ki.
-Szegénykém. -sajnálkoztam és felhúztam a holtkóros göndör barátomat.
-Idióták. -dünnyögte a félig alvó Liam. Válaszul Zoé rávetődött Payne fiúra, aki fájdalmasan felnyögött.
-Ma megnézzük Los Angelest!-kiáltott fel újra Niall.
-Öltözzetek. -adta ki a parancsot vigyorogva Zayn és vele együtt kibotorkáltunk az ajtón.

Liam:"Az Angyalok városa." Hívják így sokan az emberek, ezt a csodálatos helyet. Teljesen jogosan. Mint a mennyország, olyan az egész. A pálmafák mesésen zöldek, a nap elképesztően fénylik és a tenger morajlásának csengése hallatszik, bárhol is legyünk.
-A Hollywood Boulevard-on vagyunk. -forgott egy 360 fokot Niall és tátott szájjal figyelte a sétányt, helyesbítek, Los Angeles leghíresebb sétányát.
-Áá! Chuck Norris! -kiáltott fel 10 oktávval magasabban Louis és odarohant az előbb említett névvel ellátott csillaghoz. Röhögve követtük buzgó barátunkat majd pár perces időzés után tovább folytattuk az utunkat.
-Kávééé! -ugrott fel most Zoé és egy bisztrónak látszó épülethez futott be, mint akinek az élete függne a fekete innivalón.

 

-Mennyünk fel a felirathoz! -mondta Zayn az ötletét, és rögtön egy buszra szálltunk, hogy eljussunk a kívánt célig. Fél óra zötykölődés után sikeresen a hatalmas betűkkel találtuk magunkat szembe. Káprázatos látvány tárult elénk. Kényelmesen a korlátra helyeztük alkarjainkat és szótlanul figyeltük az elénk hatalmasodott Los Angelest. Mindnyájunk arcán mosoly terült el, olyan elmerengős mosoly. Egymás mellett sorakozva lestük, ahogy lent az utcákon mozgolódnak az emberek. Beleillett volna egy filmbe is ez a jelenet.
-Eltudtátok képzelni másfél évvel ezelőtt azt, hogy mi így hatan itt fogunk állni, első turnénk elő városhelyszínén, és elmondhatjuk magunkról, hogy sikeresek vagyunk? -törte meg költői kérdésével a csendet Zayn, elgondolkozva a táj felé bámulva. Egyszerre hümmögtünk fel és apró nevetésünk hallatszott.
Nem tudjuk, hogy meddig panorámázhattunk még így, mert csak arra lettünk figyelmesek, hogy kezd a nap lemenni, ezért lassan szállásunk fel indultunk. Persze a hazavezetőúton már mindjárt nem voltunk halkak, sőt kifejezetten hülyének néztek a járókelők, hogy miért röhögünk ennyire harsányan.
-Várjatok! Gyorsan egy képet Twittere. -torpant meg Zoé és mobilját előkapta. Vicces pózt felvettük unszolására és vártunk, hogy végre elkészüljön a kép. Többé-kevésbé sikerült is...
  Zoé_Thomson:Ó helló Los Angeles. (;