26. fejezet

~~~~~
Bocsi, kicsit későn hoztam, de a laptopom nem akart engedelmeskedni, de végre itt van, hosszú lett de ez ilyen kicsit levezető résszé vált és inkább a következőbe lesznek izgalmak.
Ja és nagyon jól esnek a megjegyzéseitek, csak és kizárólag Miattatok írom. :] (L)
Puszi, Tyra
~~~~

Niall:
Hát ennyi volt Los Angeles. Bár nem akarunk, most mégis meg kell válnunk Tőled, és itt kell hagynunk csodás Paradicsomodat.
Ezeket a sorokat gondoltam magamban, miközben az hotelunk ablakából nézem meg utoljára az elém tárult látványt, és a megörökített képet próbáltam elraktározni a jövőnek.
-Készen vagy Niallii? -törte be az ajtó Louis, és egy újabb csodás becenevet akasztott rám. Nialli... Egyre jobb...
-Igen... Segítesz? -néztem rá vigyorogva a szoba közepén álldogáló két bőröndre, mire Lou bólintott és felemelte az egyiket, míg én a másikat. Nagy levegőt vettem és kifordultunk a szobából.
-Jó volt itt lenni. -mosolygott rám Louis, miközben nehéz csomagjaimat hurcoltuk a lifthez, mely szerencsénkre minket várt, benne Zaynnel és Harryvel, akik szintén cókmókjuk társaságával voltak.
-Olaszország...-mormoltam az orrom alatt és meredten bámultam magam elé.
-Voltatok már ott?-nézett ránk csillogó szemekkel Zayn.
-Nem. -válaszoltunk egyszerre kérdésére, majd hozzátettem, -De Zoé igen.
-Én már várom. -villantotta ki fogait Zayn, mire mi is így tettünk, száz wattos mosolyra görbült a szánk. Olaszország. Gyaa.! 
A leszállító eszköz sikerrel leért a földszintre, kulcsainkat leadtuk a recepciósnak majd elköszöntünk tőle és a ránk váró kocsiba ültünk be, ahol már Liam és Zoé ült, na meg Kira, akinek a kezében egy újság díszelgett melyet elégedetten és belemerülve olvasott.
-A reptérre. -szólalt meg hirtelen menedzserünk a sofőrnek, aki engedelmesen beindította a motort.
-Te is jössz Olaszországba? -kérdezte Harry, Kirára nézve.
-Még jó. -nevetett fel és hátraadta a pletykalapot Louisnak, rajtam keresztül. Megpillantottam a címlapot, amin Zoé és Louis virított, a tegnapelőtti csókjuk közben. Elnevettem magamat, mire Zéé bosszús pillantás indítványozott felém, mire csak még jobban kacagni kezdtem. Louis is követte példámat, miután elolvasta a hozzá tartozó cikket.
-"Zoé Thomson és Louis Tomlinson, immár két hete egy párt alkotnak, melyet amúgy bejelentettek már, és apró jelek is történtek amelyek ezt bizonyították, de turnéjuk első helyszínén előszeretettel mutatták meg a közönségnek a szerelmük kibontakozását, még pedig egy forró csókkal."... -olvasta fel Lou a lapot, közbe pedig alig bírta ki röhögés nélkül, sőt még mi is megakadályoztuk az olvasmányában a reakcióinkkal, ami természetesen oly szintű kinevetés volt, hogy már a hasunkat fogtuk a fájdalomtól. Azért a végére Zoé sértődött álarca is lepergett és a végén beletörődött nevetésbe kezdett.
-Addsza.-kapta ki Zoé vigyorogva Louis kezéből az újságot, aki mint a gyerek, kitől elvették játékát, úgy sikoltott fel, majd durcásan összefonta karjait a mellkasa előtt és lesütötte a fejét.
-De legalább jó kép lett rólam, -állapította meg bólogatva Zéé, -még a seggem is jól néz ki. -fejezte be a véleményezést a fotóról és felénk fordította, mi meg készségesen megvizsgáltuk az imént említett testrészt és belegyezően vigyorogtunk.
-Kár volt mondanom...-forgatta meg szemeit, valószínűleg kaján és kamaszos mosolyunkat látván, és elkapta látásunk elől a címlapot és átlapozta a további rovatokat, míg a reptérhez nem értünk, kezei pedig szokásához híven a hajamat birizgálta. Nem tudom mikor kezdte el ezt először, de kifejezetten szerettem. Ha ideges vagyok, akkor simán letud nyugtatni ezekkel a mozdulatsorokkal.

15 óra utazás után...
Liam:
-Ciao bella!-kiáltottuk fel egyszerre a fiúkkal a repülőtérre megérkezve, mire persze az ott lévő utasok előszeretettel nevetni kezdtek.
-Na jól van kis gigolók, -gúnyolódott Kira, majd elénk állt okos telefonjával, hogy elmondhassa a menetrendünket az itt tartózkodásunkkor. -Szóval egy hétig leszünk Rómában. Apartmanban fogtok megszállni, és 1-3-ig terjedően lesznek koncertetek egy nap, kivéve a mai, mivel szabadnapot kaptok, és  felfedezhetitek a várost, strandra mehettek vagy simán lepihentek, ti döntitek el. Nekem megbeszélésem lesz, szóval csak holnap láttok újra, és ajánlom, hogy 10-kor már készen legyetek. -hadarta, majd végén ránk kacsintott és egy olasz fiatalemberhez fordult, aki készségesen bólogatott Kirára és elinvitált az ideiglenes lakhelyünkhöz.
Az apartmanunk az valami elképesztő volt. A kert végében már a tengerpart kezdődött. Ez nem is apartman volt, hanem luxus szálló. Ilyet ránk mertek bízni?! Helyesbítek, ilyet mertek rájuk bízni?! Nagy hiba...

-Wow! -kiáltottak fel a srácok ahogy beléptek a bejáraton.
-Ó nézd már! Sötétített üvegek! -röhögött fel Niall és az ablakra cuppant, hogy jobban szemügyre vehesse azt.
-Tökéletes rend van. -állapítottam meg és elismerően bólogattam.
-Nem lesz ez így olyan sokáig. -nevettek fel egyszerre a többiek és sunyin vigyorogtak. Hát igen, csak én vagyok a kupi ellen, a többieket egyáltalán nem zavarja a rendetlenség...
-Medence!-kiáltott fel Louis és felcsillant a szeme. Összenéztünk, és a fiúkkal már abban a pillanatba kirohantunk és ruhástul belecsobbantunk a kellemes hőfokú vízbe. A klóros folyadék a becsapódásunk miatt szétterült a járdán és csengett az egész udvar a hangjától, na meg persze a mi röhögésünktől.
-Csííííz. -villantotta ki gonosz mosolyát Zoé a fürdő széléről és egy vakuvillanásra lettünk már csak figyelmesek.
   Zoé_Thomson: Buongiorno Italy! ;) A fiúk máris jól érzik magukat... ;) Reméljük Ti is jól mulattok majd a holnapi koncertünkön. xxx


-Nee!-buktunk le a "mélybe", hogy több kompromittáló fénykép ne készülhessen, de van egy olyan érzésem, hogy ez nem sikerült elérnünk, mivel a víz alól látszott Zoé elégedett arca és a kárörvendés kacaja is hallatszott lentről, így hát újra feljöttünk a felszínre és bosszúból fröcskölésbe kezdtünk, amit sajnálatunkra kikerült a kicsi lány és még harsányabb lett a nevetése, mivel szárazan térhetett vissza a nappaliba.
-Legalább én választom ki elsőnek a szobámat. -kiáltott hátra a lakásból, de úgy, hogy nem fordult hátra.
-A francba! -csapott bele a vízbe Zayn, amire persze röhögni kezdtünk. Kihúzni próbálta magát a szélénél, de Louis volt olyan szíves, hogy gyors mozdulattal visszarántotta, ezáltal a Malik fiú erőteljesen visszaesett a medencébe. Alig bírtuk ki a nevetés mellett fent maradni a víz felett. Úgy fél órányi pancsolás után kikászálódtunk a szárazföldre és csuromvizesen lépegettünk be a lakásba. A szőnyeg pedig a rólunk leázott folyadékot előszeretettel szívta magába.
-Zéé! -kiáltott fel Harry, a hatalmas házban, Zoé hollétéről érdeklődve. Válaszul csak a nappali feletti, erkélyes megoldású emeletről kaptunk 5 darab törölközőt. Felsőinket lekaptuk és a medence melletti járdára terítettük le, hogy száradjon a nap meleg sugaraitól.
-Hol vagy? -hajoltam előre a lépcső tetején és a folyosó egyik felébe, majd a másikéba néztem, mögöttem pedig a fiúk sorakoztak, mintha egy félelmetes és veszélyes helyen lennénk, akik várják, hogy én fedezzem fel az idegen részeket.
-A második ajtó. -dünnyögte egy ismerős hang és libasorba közelítettük meg az említett bejáratot, és lassan kinyitottuk azt.
-Csak közlöm előre, hogy egyedül alszom és ez az én hálóm lesz. -tisztázta a dolgokat Zoé, aki egy franciaágy közepén feküdt el kényelmesen, bőröndjei fele pedig már a szekrényben lógtak.
-Innen a legjobb a kilátás. -durcizott be Niall és már épp Zéé mellé huppant volna, amikor Ő rádorgált:
-Ha leülsz, én esküszöm, hogy fejen húzlak!
-Ugyan miért? -nézett rá kétségbeesett arccal a szőkeség és visszaállította egyensúlyát a lábaira.
-Gondolom azért, mert vizes vagy. -válaszolt Zoé helyett Harry és gúnyosan mosolygott a fiúra.
-Így van. De Ti is! Szóval öltözzetek át és cuccoljatok be inkább a választott szobátokba.-pattant fel az ágyról és megfogta Niall karját és kifelé tuszkolta az ajtón, majd minket is, de esélye se volt öt fiú ellen, így szorosan inkább gonoszan magunkhoz öleltük, hogy azért már Ő se maradjon ki a jóból, és hogy Ő is vizes legyen.
-Tudhattam volna. -nevetett fel fájdalmasan a szorításunk között, majd elengedtük és engedelmesen a további hálókat fedeztük fel és osztottuk el magunk között. Harry és Louis természetesen egybe kerültek, így hárman maradtunk az utolsó de egyben a legnagyobb szobába.
-Niall alszik a földön. -tudatta a helyét Niallnek Zayn, és bőröndje mélyében kutakodott a száraz ruhákért.
-És miért pont én? -háborodott fel és a guggoló fiú felé dobta hátitáskáját, ami sikeresen célba ért, mégpedig pontosan Zayn arcába csapódott, aki ezek után elterült a padlón és hangos káromkodásba kezdett.
-Na pont ezért alszol lent. Tökfej. -indokolta meg sértődötten Zayn és feltápászkodott a segítségemre, amely egy kéznyújtásból állt.
-Ez nem ok. -húzta fel az orrát Niall.
-Mivel Te vagy a legkisebb. -érveltem és vigyorogni kezdtem, amire hápogni kezdett és összefonta a karját, feje pedig vörös színbe váltott. Olyan vicces, amikor így néz ki. Imádom húzatni.
-Oké, akkor sorsoljunk.-mondtam diplomatikusan és három papírt kaptam le az éjjeliszekrényen lévő jegyzettömbről és papírral felfirkantottam a neveket.
-Kettőt húzunk, aki az öklödben marad, az alszik a matracon.-tisztázta a szabályokat Zayn és összegyűrte a fecniket.
-Húzz egyet Niall. -tettem kezeimet Ő elé és vártam, hogy kiválasszon egy galacsint.
-Zayn.-olvasta fel a nevet elhúzott szájjal, míg az említett személy egy "Ez az!"-t hallatott és győzedelmesen a tiszta pólójába bújt.
-Most te jössz. -toltam Zayn elé ökleimet, aki ezek után úgy vette ki a tenyeremből a papírdarabot, hogy látszott arcán a tökmindegység, mivel ez neki már nem volt létfontosság, mert Ő már biztos helyen volt.
-Liam. -vigyorodott el kárörvendően és Niall elé mutatta a fecnit.
-Bundaaa. -mélyítette be a hangját Niall miután, közelebbről megtekintette a sorsolt nevet.
Megráztam a fejemet és én is egy felső után kutattam, meg valami nadrág féleségnek.

Louis:
-Nem jössz te is a partra? A fiúkkal lemegyünk. -kukkantottam be Zoé szobájába, aki hangom hallatára összerezzent a könyve felett, majd nagyokat pislogva megismételtette velem a kérdésemet.
-Ja, de.-ugrott fel és odabaktatott mellém. Belé karoltam és lecammogtunk a lépcsőn.
-Tam tam ta tata, tam ta tatata. -dúdoltam az esküvői ceremóniának a dalát, miközben lépkedtünk a fokokon, aminek az aljában a srácok várakoztak ránk. Száz wattos vigyorral reagálták rögtönzött poénomat és tapsolni kezdtek.
-Hülyék. -csapta homlokához a tenyerét a 'menyasszonyom' és szenvedő arckifejezést vágott, ami okánál fogva csak még jobban élveztem a helyzetet.
-Te jó Isten! Megcsaltál Lou?! -kiáltott fel Harry és hápogni kezdett.
-Jaj dehogy is, te vagy a harmadik személy. Tudod, majd hármasban...-kacsingattam a második 'menyasszonyomra' és a földszintre leérkezve Zoéval, belé is belekaroltam, és ezek után Harry nyugodtra váltott át és megkönnyebbülten sasszézott mellettünk.
-Na jól van friss házasok, most már inkább siessünk. -legyintette meg a kezét Liam és ezáltal elvette a hangulatomat, majd számat lebiggyesztve mentem a part felé, két oldalamról pedig elengedtem a 'társaimat'.
-Wáú, de szép. -ámult el a tengert meglátva Niall.
-Gyerünk!-üvöltöttünk fel egyszerre Harryvel, majd mindnyájan lekaptuk a pólóinkat - kivéve Niallt, akinek nem volt annyi esze, hogy levegye azt- és bemasíroztunk a hullámok közé, Zoé pedig hátramaradt.

 

-Nem jössz?-kiabáltuk kifelé neki.
-Nem!-röhögte el magát és mintha valami teljesen idióta kijelentést tettünk volna fel, úgy figyelte szórakozásunkat.
Egymásra néztünk és mind ugyanarra gondoltunk. Kifutottunk és felkaptuk a felsőinket, úgy mintha meguntuk volna a lubickolást.
-Na ennyi volt? -nevetett fel a telefonja mögül Zoé, amit gondosan fürkészett.
-Aha. -pislogtam nagyokat ártatlanul.
-De azért még visszamehetnénk. -vigyorodott el sunyin Zayn.
-Most! -kurjantott fel Harry és parancsára Zoé felé rohantunk, aki belelátott tervünkbe és már futásba eredt.
-Ne! Kérlek Titeket, ne.-röhögött és sikított egyszerre Zéé.

-Légyszi'. -kérlelt bennünket miközben hátrált, kezeit pedig felénk nyújtotta, hogy a távolság tartást jelezze. Egy lépéssel közelebb mentem Niallal és karjaimat felemeltem hozzá.
-Niall James Horan!-kiabált rá mérgesen, mire én is előrébb lépetem: -Louis William Tomlinson!
-Úgy hívnak. -vigyorodtam el gonoszan és tovább közeledtem felé.
-Attól még, hogy mindenkinek a teljes nevét felmondod, nem fogunk elengedni.-közölte vele Harry gúnyos mosollyal.
-Harold Edward Styles!-sikított fel Zoé, olyan utolsó esélyként.
-Nincs kegyelem! -mélyítettem be a hangomat és közelebb léptünk felé.
-Várjatok! -mutatta fel tenyerét, -Van egy ötletem.
Engedelmesen megálltunk és kíváncsian néztünk Rá, hogy mi az, amit kitalált. De választ nem kaptunk, csak elvigyorodott és fogta magát és elfutott, ezzel kisebb előnyt szerezett. A rohanás kifejezetten nehéz volt, ami a vizes ruháinknak és a homokban való tapadós lépéseknek volt köszönhető.
-Mindjárt megvagy!-fenyegette Niall a Tőlünk már csak két méterre lévő Zoét, aki újabb visításba kezdett.
-Há!-ugrottunk rá győzedelmesen és lábait megragadtuk, így Zéé elesettül a földre zuhant és kacaja szüntelen volt.
-Ne fiúk!
-De-de. -kántáltuk egyszerre és sunyi mosoly terült el az arcunkon. Felkaptuk és bevágtáztunk a tengerbe, majd elengedtük és a víz alá merült. Elégedetten pacsiztunk össze és vártuk, hogy feljöjjön a felszínre, de ez nem történt meg. Aggódóan fürkésztük a kék színben pompázó habokat és nagyokat nyelve néztünk a másikra.
-Úristen!-sikítottam most már én, és eszeveszettül leúsztam. Csak annyit éreztem, hogy valaki hirtelen ránehezedik a hátamra. Ijedten fordultam meg, de aztán megkönnyebbülten vettem észre, hogy nehezékem Zoé volt, akinek vigyorgása miatt buborékok szálltak fölfelé a szájából.
-Bú! -csapott szét egy hullámot a fentiek között, akikre a szívbaj jött rá.
-Ezt nem kellett volna. -rázta meg a fejét gonoszan Harry, akinek göndör fürtjei már csapzottan tapadtak az arcához, és ennek okánál fogva fejmozdulásakor a hajáról lecsapódó víz mindenki arcába került. Ezután pedig egy jól irányzott mozdulattal rávetődött Zoéra, akivel együtt elmerültek, majd röhögve újra fel egymásba kapaszkodva.
-Még szerencse, hogy nem fehér pólóban vagyok. -nevetett fel Zoé és szürke felsőjét csavarta ki magán. Azért, oké, hogy nem fehér színű volt ruhája, de azért az anyag előszeretettel vette fel alakját Zéének, amit örömmel figyeltünk kamaszos mosollyal a szánkon.
-Most meg már megint mi van? -csapta le karjait a vízbe és kérdően nézte arckifejezésünket.
-Semmi. -legyintettünk egyszerre, de a kaján vigyorunkat nem lehetett levakarni rólunk.
-Hülyék. -rázta meg fejét reménytelenül és fröcskölni kezdett, valószínűleg rájött, hogy vonalait bámuljuk. Hát igen, muszáj volt Őt nézni, viszont Harry mindnyájunk közül a legfeltűnőbben fürkészte Zoé testét, végül is nem csodálom...Apám, ez a test... Uram atyám! Miket mondok?! Hisz Zoéról beszélek...
-Na jó, most már inkább mennyünk. -csapta hátra haját és kimászott nehezen a tengerből. Mi nem mozdultunk helyünkről, csak tátott szájjal néztük, ahogy a Baywatchba illő mozdulatokkal ment ki a partra.
-Halljátok.-törte meg a nyál csorgásunkat Liam, aki mellesleg az egyetlen volt, aki nem bambulta annyira Zoét, - Lassan elérjük, hogy ne legyen ennyire gátlásos. -monda elégedetten. Úgy látszik, másra gondol, mint Mi...
-Lassan elérjük, hogy bikinibe legyen. -vigyorodtam el és szemöldökeimet fel-fel húzogattam. Felnevettünk.
-Amúgy Ti nem vettétek észre, hogy egyre perverzebbekké válunk?-röhögött fel Zayn, mire mi is akaratlanul, hiszen megállapítása jogos volt. De hát nem lehet mit tenni, ilyenek vagyunk... ;)