24. fejezet

3 órával később...
Zoé:
-Irááány a hotel. -kiáltották fel a fiúk egyszerre mellőlem az autóban. Még mindig fel vannak pörögve, az adrenalinjuk a magasban, le se lehet lőni Őket. A telt házas koncert tényleg nagyon jól sikerült, de engem egy valami eléggé felzaklat. Ez nem más mint Louis... Létezik, hogy tényleg lesmárolt?! Kb. 5000 ember szeme láttára! De hiszen én még kacsintottam is neki, hogy csináljunk színpadias csókot erre meg fogja magát és... áhh! Megőrülök. Megőrülök! A lábam akaratom ellenére is jár, ráadásul azon kapom magamat, hogy már megint a körmömet rágom. Rossz szokás, nem lehet mit kezdeni vele, viszont elég szembetűnő mozdulatsor.
-Mi a baj Zéé? -kérdezte meg Niall, miközben előrehajolt az ülésről, hogy rám nézhessen, mivel két emberi test akadályozza meg benne, hogy láthassa arcomat. Hát igen... én mondtam, hogy feltűnő a körömmarcangolás. Jól ismernek, hiszen csak akkor rongálom körömágyásaimat, ha idegeim széttépnek, és ez most is így van, hála annak a bizonyos csókjelenetnek és na meg persze annak is, hogy Harry mit gondolhat erről.
-Semmi, csak fáradt vagyok. -füllentettem halvány mosollyal a számon. Hátracsaptam testemet és a fejtáblára hajtottam a burámat és pihentetően becsuktam szemhéjamat, csak hogy tisztán tudjak gondolkozni. De tényleg csak azért! Nem alszom! Csak agyalok...

Zayn:
-Itt vagyunk.-szólt hátra a sofőr és kinyitotta az ajtózárakat. Mellőlem a srácok egyesével kicsusszantak, majd épp húzni akartam magam után Zoét, amikor megpillantom, hogy a kicsi lány álomba szenderedett és teste kényelmetlen pózban pihent az ülésen; karja szanaszét, egyik lába felhúzva, míg a másik behajtva mozgott aprókat, ahogy Csajszink mélyeket szuszogott. Elmosolyogtatott alvási módja.
-Jöttök? -hajolt be az ajtón Niall majd gyorsan elhalkult, látván az alvó lányt. Kipattantam az autóból, megkerültem, és a másik oldalról kinyitottam az ajtót. Óvatosan és lassan ölembe vettem és térdei alá tettem karomat, hátánál meg megfogtam könnyű testét. Jobb keze lehullott maga mellett, mire felszuszogott és belefúrta arcát a mellkasomba. Lábammal bezártam a kocsi oldalát és a fiúkhoz indultam, kezeimbe Zoét tartva. Mindnyájunk közül csak Ő alszik nyugisan és aranyosan, ráadásul Ő a legkönnyebb is. Eközben előttünk a bejáratot készségesen kitárta Liam, így akadálymentesen tudtam tovább vinni Zoét.
-Minden rendben? -pattant fel a recepciós és már épp futott volna felénk, amikor gyorsan Harry elmondta, hogy semmi baja sincsen, csak kimerült és alszik. A nő bólintott és visszafáradt a helyére, de szemeit még mindig éreztem a hátamon. Nem tudtam eldönteni, hogy ezek szúró vagy aggódó pillantások voltak, de nem is foglalkoztatott, inkább tovább koncentrálva beléptünk a liftbe és vártuk, hogy az felszállítson bennünket a harmadik szintre.
-Most kajak olyan mint egy tündér. -állapította meg Niall, mire aprón felnevettünk. Teljesen igaza volt.
-Egy fáradt tündér. -helyesbítette ki Harry, és mosolyogva nézte az alvó testet a kezemben.

Zoé:
A nap kellemesen csiklandozta az arcomat, ahogy a fénylő sugarak az ablakon beszöktek, ezáltal a szoba fényáradatban úszott. Fáradt és nehézkes mozdulatokkal ültem fel az ágyamon, takarómat óvatosan lehúztam magamról, hogy a mellettem békésen fekvő Louist, nehogy felkeltsem mozgolódásomra. Hátcsigolyáim apró ropogással reagáltak reggeli nyújtózkodásomat, majd kicsire szűkült pupillákkal a kilátást csodáltam. Az utcákon már mosolygós arcú emberek járkáltak, miközben a tengerpart hullámai sodrozottak messziről. Gyönyörű. Bizsergést éreztem arra, hogy azonnal felülkerekedjek és most azonnal kimenjek a szabadba, a pálmafák közé. Pillantásomat a ruhámra vetettem, és még csak akkor jöttem rá, hogy eddig még nem aludtam pizsamába, csak a tegnapi vagy tegnapelőtti szerelésembe. Ez elég zavaró és nem túl kényelmes, így hát halk léptekkel a fürdőszobába indultam, miközben a bőröndömből kivettem azt, ami először a kezem ügyébe került; ami nem másból állt mint egy farmer térdgatya és egy pulcsi. Hozzám képest elég gyér összeállítás, de Los Angeles hívogat kifelé magához, így hát az cuccommal tovább nem foglalkoztam, hanem könnyed mozdulattal kamerámat felkaptam és kibotorkáltam csöndesen a szobából, hátrahagyva a békésen alvó Louist, aki kivételesen nem horkolt!
-Hova hova? -tette fel kíváncsiskodó kérdését egy ismerős hang, aminek tulajdonosába sikeresen beleütköztem a folyosón, mivel fényképezőgépemet babráltam és lekötötte az a figyelmemet.
-A.. A strandra. -böktem ki nehézkesen és felpillantottam, a mély hangszínhez tartozó zöld mosolygó szempárba. Karjai az enyémeket fogta, hogy véletlenül se essek el, ezáltal a biztonságérzetem megnőtt és csak ezután tudtam visszamosolyogni.
-Egyedül? -húzta fel egyik szemöldökét, amit egy kaján vigyor követte.
-Igen, Harry. Egyedül. -válaszoltam szemrehányóan és megvakartam a tarkómat.
-Na szépen vagyunk. Egyedül elmész fürödni. Nélkülünk! -háborgott fel nevetve majd hatásszünet után hozzá tette: -...Bikinibe!
-Jól van Harry. -veregettem meg a vállát gúnyosan és kimásztam karjaiból. Vissza sem fordultam, csak sietve futottam az éppen összecsukódni készült lifthez, majd a jeleztem a gombbal, hogy a földszintre szándékozok menni, és az ajtók engedelmesen összezárultak.
-Elnézést, -léptem illedelmesen a recepciófülkéhez, -merre kell elindulni, hogy a partra érjek?
-Itt kimész, majd balra elindulsz a járdán, úgy 100 m és lekanyarodsz jobbra és már onnan biztosan megtalálod. -válaszolt készségesen a pult mögött ülő nő, mire bólintottam hálásan és kifelé vettem az irányt. A betonról a nap melege visszacsapódott, így meztelen lábszáramat kellemesen melengette a hő. Az emberek mosolygós tekintete felbuzdított arra, hogy viszonozzam ugyanezt a mimikát és boldogan lépkedtem az imént elmagyarázott célig. Gondolataimban azonban két dolog járkált. Ezek közül az egyik, hogy fura, hogy még nem tudják a rajongóink, hogy hol szálltunk meg; a másik természetesen pedig az a bizonyos csók... Ám elmélkedésem alábbhagyott, amint elém tárult a mennyország. Könnyed és friss levegő fújta meg arcomat, a tenger sós illata pedig belengte az orromat. A hullámok csengésétől és a sirályok beszédétől volt csak zajos a part. Ez a mesébe illő part. A víz színe behatározatlan; égszínkék és mélykék keveredése a sötétzölddel valamint a halvány türkizzel. A nap fényesen virított a víz felett, melyen bohókás és csillogó táncot lejtett. Mint egy látomás, olyan az egész, melyet a szemem el se hitt, és az agyam is csak káprázatnak tekintette, egyedül a lelkem tudta felfogni mindazt, amit látott. Automatikus ledobáltam a papucsaimat, mivel olyan érzetem volt, mintha azok akadályok lettek volna abban, hogy érezhessem a homok meleg és lágy ölelését a lábujjaim között, és melyek csiklandozták talpaimat. Megragadtam a nyakamba logó fényképezőgépet, és hagytam, hogy a kezem magától örökítse meg a tájat, hogy emlékeim sose fakuljanak el...

Eközben...Harry:
-Niall! -léptem be engedély nélkül a szobájába, nem törődve az alvó Zaynnel.
-Mi az? -pattant fel a földről a szőke barátom és aggódóan fürkészte tekintetemet.
-Gyere! -adtam ki az egyszavas parancsomat, mire rögtön hallgatott és követni kezdett az előcsarnokig, míg  a recepcióhoz nem értünk.
-Bocsánat, öhm...Zoé Thomson, az az alacsony és sötét hajú lány. -jellemeztem kerestetettemet a nőnek, -Nem tudja, hogy melyik partra indult?
-De, itt kimennek és egyenesen, majd jobbra. -magyarázta kedvesen, mire megköszöntem és Niall magammal húzva rohantunk kifelé, leugorva a bejárat előtti háromfokos lépcsőn.
-Héé! -húzott vissza a rohanásuk közepette Niall, mire én sóhajtva megfordultam. -Most meg miért futunk?
-Nem hallottad? Zoé a parton van. -taglaltam neki, de még mindig nem esett le a tantusz, így hát tovább folytattam, kulcsszavakat megadva: -Zoé; Strand; Nélkülük;... Bikini!
-Miért álldogálunk még mindig? -vigyorodott el Niall és gyorsított a tempón, gondolom sikeresnek bizonyult a magyarázatom. Nagy dolog az, hogy Zoét megláthatjuk fürdőruhában, mivel az eddigi másfél éves ismeretünk óta, még egyikünk se nézhette meg Őt ilyen öltözetbe, mivel sose mutatkozott strandon, vagy legalábbis nem akkor, amikor mi is. Bár, igaz, hogy lefeküdtem Vele, de bevallom semmire se emlékszek abból az éjszakáról, főleg nem testéről, ami amúgy eddigi látottaim szerint, jónak bizonyul.
-Itt kell lennie. -nézett körbe Niall izgatottan, mint egy 15 éves kamasz fiú. Ő is be van zsongva, mivel csak egyszer akarjuk lekapni Zoét, ahogy bikiniben van, csak egyszer! Olyan nagy kérés ez?! Mert szerintem nem...
-Az Ő? -mutattam ujjammal egy hason fekvő lányra, akin normális ruha volt...csalódottságunkra.
-Igen.-dünnyögte orra alatt Niall és elhúzta száját. Zsebre vágtam kezeimet és Zoé felé vettük az irányunkat.

Egyre közelebb értünk hozzá, de kamerája miatt minket még nem vett észre, így mutatóujjamat szám elé helyeztem, hogy jelezzen Niall-nek azt, hogy csendbe legyen, majd meggörnyedt háttal és csendesen mentünk Zoé mögé. Óvatosan mellé léptem és halkan lehajoltam, ezáltal fejem az Övéjéhez került.
-Bu! -kiáltottam fülébe, mire reflexből megfordult és ficánkoló lábai az enyéimet buktatta ki, ezáltal az egyensúlyomat elvesztettem és egy mozdulattal ráestem. Ijedt arcát leváltotta a bosszúállós mosolya és felhúzott szemöldökkel kíváncsian várta a magyarázatomat.
-Meglepetés. -mondtam zavaromban miközben elvigyorodtam.
-Remek!-nevetett fel gúnyosan és feltolt magáról, majd iután megszabadult a testem nehezétől Ő is gyorsan felugrott és kérdően nézett Rám majd Niallre. -Ki vele. -fonta össze karjait mellkasa előtt.
Kihúztam magamat és makacsan megráztam a fejemet, jelezve, hogy nem mondok semmit, és Niallt is hátba ütöttem, hogy kövesse példámat.
-Nem beszéltek? -emelte fel fejét mosolyogva és nyakát megvakarta, mint aki készül valamire. Kérdésére nem válaszoltunk, csak fáradhatatlanul ingattuk a fejünket jobbra és balra. -Szóval így. -emelte fel kezét és körmeit vizslatva míg a másik karjával a nyakába akasztotta fényképezőgépét. Kecses lépetekkel közelített felém, kézfejét vállamra helyezte, majd lábujjhelyre állt és fejét a fülemhez emelte. Illata belengte az egész testemet, a szívem gyorsabban dobogott minden egyes mozdulatánál, de egyenes testtartásom rendületlenül állt. Szája kinyílt és zavarba ejtő érveket suttogott, majd visszaereszkedett normál magasságára és elégedetten figyelte, ahogy kikerekedett szemekkel nézek magam elé. Nagyokat pislogtam, majd gyorsan megköszörülte torkomat és makacsan megráztam a fejemet, mire Zoé nagyot sóhajtott és Niall mellé lépett, ugyanezt eljátszva: hozzá is odalépett és suttogni kezdett valamit. Niall lehajtotta a fejét és keserű sóhajt intézett miután eltávolodott tőle Zoé.
-Oké, bevallom... Megakartunk lesni fürdőruhában.
-Áruló! -kiáltottam Niallre, aki sajnálkozó fejjel felemelte vállait.
-Az sosem fog sikerülni. Egyikőtöknek sem. -nevetett fel harsányan amit majd gonosz kacajba váltott át. Egy perc után "visszatért közénk" és megrázta magát. -Mennyünk vissza a hotelbe.-tette vállainkra kezeit és az utca felé invitált minket, mire mi engedelmesen követtük, zsebre tett kezekkel és lehajtott fejjel.

Este tíz óra körül...
Louis:
Egész nap Zoé hozzám sem szólt. Vagy tekintetemet vagy eleve a személyemet kerülte. A csókunk óta ilyen táválságtartó velem. Nem tudom viselkedésének miértjét és ez bosszant, mert hiányzik a hülyeségei.
-Mehetsz a fürdőbe. -lépett ki a mosdóból Zoé, pizsamába felöltözve. Szemei megint elkerülték "teljesen véletlenül" az enyéimet, így hát felpattantam az ágyról és elé ugrottam. Nagyokat pislogva hátrahőkölt, mivel beleléphettem a magánszférájába, de ezt direkt tettem.
-Mi az? -sütötte le megint a tekintetét, mire fogtam magam és feje alá néztem, hogy innen már sehova se fordíthassa el az arcát. Zavartan felnevetett és felemelte pofiját.
-Na végre láthatom azokat a kék íriszeket. -bókoltam neki magas hangon, hogy feloldódjon. De csak tovább rontottam a helyzetet, és újra elfordította a fejét.
-Áááá. Zoé mi a bajod? -morogtam fel.
-Semmi...
-Megyek lezuhanyzom, addig találd ki mi az a semmi. -ráncoltam össze szemöldökömet és beviharzottam a fürdőbe.
A tust hamar elintéztem, de mivel pizsamát nem hoztam be magammal az iderohanásom miatt, így csípőm köré tekertem a törölközőt, és úgy lépetem ki az ajtón.
-Na mond. -tértem vissza a témánkra, mire megfordult nagy sóhajtás között és már nyílt a szája a beszédre amikor megakadt, miután végig futtatta szemeit rajtam és a hiányos öltözékű testemen.
-Nem vennél fel valamit? -kérdezte, és szemöldökét felhúzta.
-Addig nem amíg nem magyarázod el, hogy miért viselkedsz így a csókunk óta. -makacsoltam be magamat és léptem egyet felé. Erre újabb sóhajtást intézett.

Zoé:
-Miért csókoltál meg?
-Kira mondta. -rántott vállat tök lazán, ellopva a lezseres "szerepet", mivel ezt eddig mindig én játszottam.
-De én kacsintottam, hogy csak tettesük. -csaptam a homlokomhoz a tenyeremet, minek okánál fogva egy hatalmas csattanás hallatszott.
-Jaaa. -kiáltott fel, és szinte hallható volt, ahogy leesett neki a tantusz. -Azt hittem az engedélyedet jelezted.
-Pff. -csaptam még egyet a fejemhez.
-Ne üsd már magadat. -nevetett fel mozdulatsoraimra és előbukkantak azok a kegyetlenül tökéletes fogak.
-Akkor nem azért mert... tudod...-haraptam bele alsó ajkamba, mivel nem mertem kimondani.
-Azért mert tetszel? -fejezte be a mondatomat.
-Igen.
-Nyugodj meg, nem tetszel.- válaszolt és lecsukta szemét, szemöldökeit pedig fel húzta. -Na gyere már ide Zóó. -ölelt magához, és kivételesen nem érdekelt, hogy csupasz teste az enyémhez simul.
-Ne hívj Zóónak. -motyogtam mellkasa előtt, mire felnevetett és jobban megszorongatott.
Nagy kő esett le a szívemről, de meg is ütött a kijelentése.
Miért zavar ez ennyire? Miért esett ez rosszul? Hiszen nekem Harry tetszik! Mi?! Dehogy is! Nem tetszik! Nekem Louis, Nem! Harry vagyis nem! Egyikőjük sem! Úristen én nem vagyok normális! Miket beszélek itt magamnak?! Nem....Tetszik....Egyikőjük sem.
-Jöttem jó éjszakát kívá...
-Harry!-kiáltottam fel és automatikusan elugrottam Louistól, akin még mindig csak egy szál törölköző díszelgett...