23. fejezet

Niall:

Az óra már 11-et jelzett, amikor gyors pillantás vetettem a készülékre. Zayn természetesen a fürdőszobát foglalta el, immár fél órája így rákényszerültem a televízió nézésre, ami nem igazán kötött le, hiszen csüggedten az ablakot bámultam, és a mögötte lévő felfedezetlen Los Angelest. A nap csak úgy virított, a pálmafák az utcákon integettek hatalmas leveleikkel és minden járókelő könnyed és nyárias ruhákban botorkált.
-Átmegyek Louisékhoz. -kiáltottam be a csukott szürke ajtón, ami mögül egy koncentrált hang válaszolta, hogy Ő is akar jönni. Ezek után Zayn bukkant elő a mosdóból és végre indulhattunk a szomszédos szobába.
-Jó reggelt. -kurjantott a folyosóra kiérve Harry, majd Liam is aki a "lakosztályukat" zárta befelé.
-Neked is. -bólintottam egyet. -Louisékhoz? -biccentettem a tőlem balra lévő ajtó felé.
-Még jó. -válaszolt Harry helyett Liam és az imént mutatott szoba felé indultunk. Három kicsi kopogás után betörtük az ajtót és beözönlöttünk a helységbe.
-Csss! -bukkant ki Louis feje a fürdőszobából, aki szája elé az ujját helyezte, és így intett minket csendre. Másik karjával az ágyra mutatott, ahol apró és fáradt szuszogással aludt Zoé.
-De egy óra múlva mennünk kell enni! -zártam be magam után az ajtót és halk de mégis felkiáltással a hangomban mondtam.
- Hát van nekünk szívünk felkelteni? -kérdezte sunyi mosollyal az arcán Harry. Mindnyájunk arca ugyanazt a gonosz vigyort vette fel, majd Louis is kijött a fürdőből és mellénk állt.
- 3 -mutatta fel egyik ujját Zayn, - 2, 1, most! -kiáltott fel suttogva és a parancsszót meghallva mind az öten egyszerre ugrottunk az ágyra és a benne békésen fekvő Zoéra.
- Neeee. -sikított fel áldozatunk valaki alól. Nem igen lehetett besorolni az emberkék lábait és kezeit, hogy azok vajon melyikünkhöz tartoztak, egyszerűen mindenki mindenki hátán és hasán volt.
- Idiótáák! -kiáltott fel röhögve megint Zé, mire megtaláltam az Ő testét és csikizni kezdtem. A röhögése tovább fokozódott, míg vissza nem vágott és a jól ismert érzékeny helyemet kezdte el csiklandozni... a HASAMAT! Rögtön levetődött rám, segélykérésemre meg Harry és Liam kezdte el lefogni, majd újra ráugrottak egy jól irányzott mozdulattal, mire Zoé egy utolsó és kipurcant nyögést hallatott majd halottnak tette magát.
-Győztünk! -nyújtottuk fel egyszerre öklünket és győzelmi kiáltásokat intéztünk a levegőbe nézve.
-Még aludni akarok. -dünnyögte csukott szemmel Zoé és hátradőlt az ágyon. Karjait és lábait mint a macska, úgy nyújtottak ki, így hasán a felső felcsusszant és a fehér hasa bukkant elő. Ekkor figyeltem fel, hogy Zoén nem pizsama, hanem a tegnapi cucca volt még rajta. Összenéztem Zaynnel és rosszra gondolva mosolyogtunk.
-Na mi az, kifárasztottak tegnap este? -kacsingatott Zayn, mire röhögni kezdtem, de ezt Zoéról nem lehetett elmondani. Újra felült és flegma arckifejezéssel illette meg beszólását, majd hirtelen, - Louis és Liam kuncogása közben, - mint a macska rávetődött kreoll bőrű barátunkra, aki vele együtt a földre esett, de ezt nem zavarta Zoét és hasba bokszolással mutatta ki nem tetszését.
-Cicaharc. -füttyentett Harry, ami már Zaynnek nem tetszett, mivel ez a kifejezés a verekedésükre csak Őt kicsinyíti le. Ezért egy könnyed mozdulattal az ágy szélén lévő göndör fiút lehúzta magukhoz és a jóindulatú verekedés most már három személyessé alakult. Mi természetesen, -mintha egy pankráción lennénk -emelgettük kezeinket buzdítva Őket és persze a jóízű nevetés sem maradt ki. A két srác kifeküdt, majd felpattanva Zoé a lábát az egymáson lévő vesztesekre tette harciasan.
-Na ki a győztes? -húzogatta szemöldökét Zoé, majd Louis termett mellette és jobb karját fellendítve jelezte a "közönségnek" a bajnokot. Füttyentéssel és éljenzéssel válaszoltunk kérdésére, mire meghajolt és visszatérve a nőies Önmagához, finoman piruettezett egyet és közénk dőlt az ágyra.
-Szép volt Tündérke! -borzoltam fel haját majd Liammel egyszerre mi is elvágódtunk az ágyra.
-Köszönöm, köszönöm. -húzott magához mindkettőnket miközben vigyorgott nagyokat.
-Minket se hagyjatok ki! -kiáltott fel Louis és felhúzva a két 'lúúúzert' a padlóról, Ők is mellénk telepedtek.
-Nem akarok ünneprontó lenni, de éhes vagyok. -mondtam és bizonyítva állításomat, a hasam hangos korgásnak indult.
-Mikor nem?! -röhögött fel Zayn, mire természetesen a többiek is gúnyosan nevetni kezdtek. Besértődött fejjel felültem és lesepertem Louis fejét magamról, majd az ágy elé álltam.
-Jöttök már? -fontam össze karjaimat a mellkasom előtt és türelmetlenül dübögtem a lábfejemmel.
-Én mennék de át kellene öltöznöm, de kissé komplikált, ha hat pasas van a szobámba. -válaszolt sürgetésemre Zoé, miközben kicsusszant a srácok öleléséből.
-Ne menj! -kiáltott fel gyermeki hangon Louis, és visszahúzta maga alá. Csukott szemmel visszarakta fejét a hasára.
-De de. -tolta le magáról Lou buksiját, mire most Harry magasztalta.
-Nem. -csúszott fel az ágyon, így Zoé mellé érkezett, hasára fordult és jobb kezét ránehezítette az elterülő lányra, akin immár a sokadik testrész pihent, Liam lábától kezdte Zayn mellkasáig.
-Niall éhen fog halni! -sikított fel Zoé és egy gyors mozdulattal lerázta magáról a fejeket, lábakat és karokat, majd gyorsan a nyakamba ugrott, mintha egy színdarab közepén lennénk és én játszanám a haldokló főhőst. Szipogni kezdett, mire Louis is felült az ágyon és szomorúan lebiggyesztette ajkait, de nem tudtam, hogy a "haldoklásom" vagy a "Zoépárna" hiánya miatt.
-Na és most kifelé. -engedett el hirtelen öleléséből és felhúzta az ágyon fetrengő srácokat, majd 'kedvesen' kitolt bennünket, az ajtót pedig kulcsra bezárta.

Liam:
-Ez gyors volt. -tettem Zoé vállára a karomat, aki kb. 7 perc után kitoppant a szobából. -A többiek már az autónál vannak. -tettem hozzá, mire bólintott és lelépcsőztünk, intettünk udvariasan és illedelmesen a recepciósnak és magam elé engedve Zoét, kimentünk a bejárati ajtón.
-Most komolyan robotoznak? -torpant meg a járdán Zé, és a Tőlünk 6 méterre lévő Zaynre, Louisra és Harryre nézett, akik gépies mozgást imitálva integettek a rajongóknak a túlsó oldalra.
-Úgy tűnik. -röhögtem el magamat.
-Ezt lefotózom. -mosolygott el sunyi pillantással és máris a telefonját kapta elő, majd készüléke jelezte a fénykép elkészültét és elégedetten pötyögni kezdte a billentyűzetét. 

 

 Zoé_Thomson:A srácok robottáncot lejtenek, és így mutatkoznak be Los Angelesnek! Üdv LA. (;
Minden rajongónak üzenjük, hogy megérkeztünk épségben, viszont a fiúk szerintem napszúrást kaptak.

-Hagyni'. -kaptam ki Zéé kezéből a telefont, majd gyorsan lekaptam Őt is, mint egy paparazzó. Elég béna fotósnak bizonyulok, mivel a kép készítésekor belemozdult, ráadásul épp ruháját fürkészte, na de mindegy..., akkor is felteszem Twittere!, mivel a múltkor elég gáz képet tett fel Rólam, amin Niallel pózolok...
  Liam_Payne: Zoé is elég kába, nem csak a fiúk. Úgy látszik ma mindenkinek az agyára ment a napsütés. =) Még jó, hogy én normális maradtam...

-Add vissza. -ráncolta össze szemöldökét Zoé és visszakaparintotta mobilját. Az úton körülnézve megbizonyosodott a szabad átkelésről és gyors léptekkel ment át a fiúkhoz. Követtem példáját és beszálltunk a kocsiba Niall mellé, aki már mogorva arckifejezéssel várt minket.
-Végre. -csapta össze tenyerét. Ha éhes, nem nevezhető kedves személyiségnek...Mielőtt azonban megszólhattam volna flegma kijelentését, az autó elindult és inkább az ablakból kinézve próbáltam meglesni az Angyalok városát, minthogy most a szőke fickóval álljak le vitatkozni.
Egy kellemes hangulatú étterembe megebédeltünk, majd Kira csatlakozott hozzánk és közölte Velünk a teendőket.
-Kettőre kell megérkeznetek az arénába, majd háromig főpróba és smink, majd négykor már a Backsteegben kellesz sorakoznotok, készen a koncertre. -diktálta menetrendünket menedzserünk. Engedelmesen bólogattunk és elköszöntünk tőle, mivel közölte, hogy csak fél négykor fogunk Vele újra találkozni. A kocsiba cammogtunk és vártuk, hogy a jármű és annak sofőrje elszállítson minket abba a bizonyos Motorpoint Cardiff Arénába, amihez a vezető útjának a hossza húsz perc volt.
Kiszállingóztunk az autóból és "Ez igen" bólogatással néztünk az ablakokkal teli épületre. Hatalmas és modern volt. A nap szívesen játszott az üveggel és visszatükröződő fények bohókásan szóródtak szét a sima felületen. Belemosolyogtam a látványba, de további megfigyelésekre nem volt időm, mivel két szervező toppant elénk és beinvitált, majd elvezetett minket a színpad felé.
-Nos ez lenne az. -nyitotta ki a hatalmas önzáruló ajtókat az egyik nő, aki bemutatkozásakor Olivia nevet említett, kitárta és megvárta, hogy bemenjünk és felléphessünk a pódiumra.
-Óriási! -kiáltottunk fel egyszerre és bambán bámultunk felfelé, majd előre a közönség leendő helyére. Pörögtünk lassan és tátott szájjal, hogy panorámázhassunk a helyszínen, mivel minden zugot megakartunk nézni.
-Ő ott Rick. Ő fogja a zenéket elindítani, ha jelet adtok neki.-mutatott fel egy férfira a szembe lévő dj pulthoz, Olivia társa -valami George-. Integettünk, mire Ő is vidáman viszonozta a mozdulatunkat.
-Itt vannak a mikrofonok és a fülesek. -adta kezünkbe a kellékeket Olivia, majd hátrébb lépett a színpadon. Látszott, ahogy szája motyogott valamit ahogyan kezével a füléhez nyúlt, majd pár reflektor felkapcsolódott és elégedetten mosolygott.
-Oké, akkor kezdhetnénk a What Makes You Beutifullal. -kezdtem bele a szervezésbe, mivel Kira nélkül kellett kezdenünk a próbát, így átruháztam magamra az intézkedőt. Bólintottak és a hozzá való koreográfiához álltak fel. Felnyújtottam a kezemet, 3 ujjamat pedig felemeltem Rick felé, mire elindította a kívánt számot.

Zayn: 
-Rendben! Most irány a smink! -adta ki a parancsot Geroge és magához hívott egy segítőt, aki a fodrászokhoz és a sminkesekhez vezetett minket.
-Milyen hajat szeretnél? -nézett bele a tükrön keresztül a szemembe mosolyogva a hozzám rendelt hajszobrász, akinek rózsaszín és szőke tincsek keveredtek a fején. Valahogy lerítt róla, hogy frizőr, már csak ha a lombkoronáját nézem.
-Felzselézve szeretem hordani. -válaszoltam kérdésére, mire szalutált és nekilátott a hajamnak.
-Gill, siess, még fel kell próbálnia a ruháját. -szólt egy alacsony, szemüveges kicsit molettebb lány -mint kiderült- Gillnek.
-Mindjárt kész. -igazította el utolsó mozdulattal művét, majd a koncentrált arc kisimult és újra mosolyogva nézett rám a tükrön keresztül. -Kész. -fújta ki a levegőt és kiforgatott a székből.
-Köszi, jó lett. -vigyorogtam és felálltam. -Nagyon jó lett. -helyesbítettem magamon, mire Ő is fülig érő szájjal pirult el.
-Igazán nincs mit. Na de rohanj, mert Hanna leszedi a fejedet ha késel, és akkor odalenne a munkám.
-Rendben...szia! -intettem neki és gyors léptekkel 'Hanna' felé indultam, aki kezében már egy piros zakót és egy bordó gatyát szorongatott.
-Gyorsan, gyorsan! Kapkodd magad.-dobta hozzám a színes ruhadarabokat és villámsebességgel az öltözőbe léptem majd felvettem a rám szánt kollekciót.
-Ez tökéletes. -csukta le szemét Hanna és felemelt fejét, mintha csak hálálkodna az Égnek. Elmosolyogtam és megdicsértem kompozícióját. Próbáltam nyugodt és higgadt fejet vágni mindenkinek és leplezni izgatottságomat és türelmetlenségemet. Már alig vártam, hogy hivatalosan is elkezdődjön első turnénk és annak első koncertje. Kiléptem az öltözőből és a folyosóra tértem ki, vissza a szalonba.
-Zoé vedd fel a ruhád! -suhant el előttem hirtelen egy barna göndör hajú lány és kezében egy rózsaszín rövid szoknyát és kék blézert tartott, másik kezében pedig sötétkék magas, de nagyon magas cipőt. Hátrahőköltem, hogy nehogy összeütközzünk, de még mindig ledöbbenten figyeltem a lábbeliket, amik 10cm-nél magasabbak is lehetettek. Bár nem ez az első alkalom, hogy Zoéra ekkorát adtak, hiszen a színpadon mindig törekedtek arra, hogy a látkép pontos legyen és hogy kb. ugyanakkorák legyünk, -nem mintha amúgy nem hordana ekkora magassarkúkat, - de azért egy koncerten még nézni is fárasztó, ahogy benne járkál. Gyorsan megráztam a fejemet, hogy leakadjak a cipő témáról és kezeimet megtördelve körülnéztem. Úgy látom itt is megvan a teljes káosz, szóval inkább hátramentem a backsteegbe, ahol már Kira várakozott.
-20 perc és kezdtek. -adta tudtomra és tovább telefonálgatott.





Louis:
A szívem lüktetésének száma megegyezett az adrenalin szintemmel, ami azt jelenti, hogy nagyon gyorsan dobog a ketyere a helyén. Még egy viccet se tudtam fellőni már csak a hangulat kedvéért se, így hát csak rázkódó lábakkal várakoztunk a háttérben.
-És most, Motorpoint Cardiff Arénába először, akik a világ körüli turnéjuk első helyszínén vannak itt Kaliforniában, az nem más mint a ONE DIRECTION !!! -konferált fel bennünket egy idegen hang, mire mi ugrálva és izgatottan mentünk fel a színpadra. A közönségtér most már teljesen megvolt tömve, őrjöngő és mosolygós fejek integettek nekünk és szinte mindegyik kézben táblácskák díszelegtek, melyeken az "I Love 1D" vagy "Marry me" vagy esetleg konkrétan " I Love You, Harry" feliratok hullámoztak.
-Óóóó Helló Los Angeles! -üvöltöttük bele mindnyájan a mikrofonba, mire még nagyobb sikítás támadt. Muszáj volt vigyorogni, a látvány is letaglózott. Ennyi embert még soha nem láttam. Ennyi embert, akik csak miattunk jöttek el és akik eddig türelmesen vártak Ránk.
-Örülünk, hogy itt lehetünk.-emelte fel a karját Liam, és egy újabb sor visítás következett.
-Vágjunk is bele! -pattant fel köztünk Niall és jelzett Ricknek a távolba, aki vette az adást és elindította a számot, ahogy a próbán is, ugyanúgy most is a What Makes You a Beutifullal kezdünk. Az érzés ahogy látom és hallom a rajongókat, amint hol az enyém hol a barátaim nevét kántálják. Az a gondolat, hogy őrjöngésüket mi váltjuk ki belőlük. Elképesztő az egész. Képtelenség nem ugrálni vagy egyfolytában mozogni, egyszerűen a lábaim automatikusan is járnak az ütemre- Ahogy hallom magamat és a többieket is vissza a fülesben és amikor velünk együtt éneklik a közönség a refrént, az valami fantasztikus... fantasztikus!

A szám végeztével a One Thing-el folytattuk majd egy apró szusszanást kértünk a közönségtől, így beszélgetni kezdtünk velük. Ez a kedvenc részem, ilyenkor lehet a legjobban hülyéskedni, ráadásul új információkat is kaphatok a többiekről, hála a rajongóknak.
-Gyerünk Los Angeles, jöhetnek a kérdések. -szólalt meg Liam és egy mikrofont indított el a közönségtérbe. Egy lány gyorsan le is csapott rá, majd vigyorogva zihálta:
-Sziasztok. Nagyon imádlak benneteket. Azt... azt akarom kérdezni, hogy van barátnőtök? 
-Személy szerint nekem nincs. -válaszolt Zayn, mire a lányok felsikítottak, gondolom a "jó hír" hallatára.
-Nekem sincs. -mondták egyszerre Niall és Liam, és itt még egy sor őrjöngés következett.
-Harry? Neked? -szólt bele még egyszer a lány aggódva a fiúra nézve, akivel most akartam volna valami hülyeséget csinálni, de ez most meg lett zavarva...
-Nekem? Nekem nincsen...egyenlőre. -kacsintott a lányra, mire felkiáltott, valószínűleg az apró flörteszköz miatt. Csak röhögtünk, míg eközben a mikrofon tovább vándorolt. Majd egyszerre hangzott egy csapat lány kérése:
-Csókot! 
-Larry Stylinson-t akartok? -nevetett fel Harry, majd épp közelíteni akartunk a másik felé, hogy eljátsszuk nekik a szokásos "párosunkat", amikor újra felszólalkoztak.
-Neeem! Zouis Thomlinson-t! 
Ledöbbenés. Leblokkolás. A rendszer leáll.
Most komolyan azt akarják, hogy lesmároljam Zoét? Ha meg is teszem, itt a színpad kellős közepén tuti, hogy felpofoz.
-Csó-kot! Cs-ókot! Csó-kot! -ismételgették magukat. A srácok vigyorral a szájukon néztek ránk. Én most először figyelem Zéé mimikáját, ami kb. egy "Most ugye szórakoztok velem"-nek felelt meg.
-Nem lehet. -válaszoltam diplomatikusan unszolásukra, és reméltem, hogy abba is marad a téma. De ez persze nem így történt...
-Most mi van? Nem is jártok? -hallatszott egy kiáltás valahonnan a tömegből. Kétségbeesetten néztem rá Zoéra, aki bár 4 méterre állt tőlem, mégis olyan volt, mintha valahol máshol lenne, messze a Földtől. Arca sápadt volt és szemmel láthatóan kattogott az agya.
-Na mi az fiatalok? -kontrázott a rajongókra Zayn és gonosz mosollyal pillantott ránk. -Los Angeles kíváncsi rátok.
Zoénak ekkor megrezzent a teste. Látszott rajta, hogy megakarja fojtani Zaynt, ami a mostani helyzetet figyelembe véve, egyetértenék cselekedetével. Nemhogy segítene nekünk, még meg is nehezíti a dolgunkat, mivel felbuzdulva kreoll bőrű barátunk kérdésére, a közönség egyre csak a csókunkat kívánta, illetve akarta és parancsolta.
-Azonnal smároljátok le egymást! -üvöltött bele a fülesünkbe egy ideges nő. Természetesen Kira volt az. Mindannyian egyszerre kaptunk a fülünkhöz, mivel éles és hangos hangja berezonáltatta az egész készüléket és harsány sípolást hallatott a kütyü, ami a dobhártyánknak nem igen tetszett...
Mély levegőt vettem és a közönség felé néztem, felvettem a kaján mosolyomat, -mire persze sikongatás támadt- és Zoé felé vettem az irányomat. Nem észrevehetően kacsintott rám, szóval gondolom ez azt jelenti, hogy engedélyezi a közelségemet.
A kezemben az erek dobogását éreztem, minél közelebb értem hozzá, annál erősebben. Utolsó lépésemet gyorsan intéztem felé, elkaptam a derekát és magamhoz húztam egy könnyed mozdulattal. Teste hozzám csapódott, reakcióját meg se vártam, csak számat az övéére tapasztottam. Puha ajkai mozdulatlanul érintkeztek az enyémmel, míg nagy levegőt vett és most először a nyelvét véltem felfedezni a számban. Beleborzongtam. Csak azt vettem észre, hogy az eddig őrjöngő és tapsoló közönségtér zaját nem hallottam. Mintha kikapcsoltam volna. Végig szájára koncentráltam és a hozzám simuló testére. A dübörgő szívem lecsendesült és nyugalmas érzet fogott el. De ez nem sokáig tartott... Feleszméltem miután leszedte dús ajkait az enyémről, óvatosan pedig kimászott a karom fogásából és nagyokat lélegezve kérdően nézett rám. Most már újra meghallottam a rajongók sikítását és újra észrevettem a srácok arcát, akiknek ledöbbenés volt az arcukon, amivel egyszerre látható volt a "De király" vigyoruk is. Zoé még mindig összeráncolt szemöldökkel figyelt, de nem csak Ő, hanem legjobb barátom, Harry is ugyan így meredt rám.
Megráztam a fejemet. Nem értek semmit. Valami rosszat csináltam?