15.fejezet

Zoé:
Egy jól irányzott mozdulattal sikeresen becsapódok Louis és Harry lakásába és rögtön a kanapéra vetődök. Arccal belefúródok az egyik párnába, és várom hogy valamelyik drágaságom felbukkanjon a zaj hallatára.
De semmi; még egy értetlenkedő fej sincs a közelembe, így erőt vettem magamon és feltápászkodtam az ülőgarnitúráról és egyenesen Louis szobájába indulok. Gyors kopogást intézek a fehér ajtón, majd saját magamat beinvitálom a hálóba. De még egy semmi; üresen találom ezt is. Oké, akkor jöjjön Harryé, majd újra felkerekedek és az Ő szobáját nyitom ki, ami mily meglepő; szintén üres. Hülyéim nyitva hagyták a lakásukat és úgy mentek el otthonról, na nem baj, megvárom Őket és addig megszemlélem a televízióadókat.
-Szerinted hogy kéne elmondani Neki?-szűrődött egy ismerős hang a bejárati ajtó mögül, melynek tulajdonosa a kulcsaival babrált. Kapva az alkalmon, gyorsan felugrok és kinyitom azt. A két flótás ijedten ugrottak hátra, miután hirtelen előttük tártam ki az ajtót amely mögött arckifejezés nélkül álltam.
-Zoé?-csendült fel egyszerre a meglepettségük által formált apró kérdésük.
-Nagyon úgy tűnik.-flegmáztam le Őket, majd behúzgáltam a küszöbön, ami elég nehéz volt, mert fekete ruhás-zacskó volt Náluk, melyeket igen csak feltűnően rejtegettek előlem.
-Hogy jutottál be?-jött végre az első normális kérdés.
-Nem zártátok be az ajtót, szépségeim.-huppantam le a kanapéra miközben két homlokcsapást hallottam. Gondolom elfelejthették becsukni lakásukat, mily szerencse, hogy itt voltam.
-Na és mi az amit dugdostok előlem?
-Ó, mi ezt nem 'dugdossuk' előled, ez csak a tisztítóból hoztuk.-jött a válasz mögülem. Felemeltem a szemöldökömet, melyet valószínűleg nem láthattak. Először is azon akadok ki, hogy valamit elvittek MEGTISZTÍTANI, amikor még a mosógépbe se akarnak betenni egy nyamvadt pólót, nemhogy még mosodába elvinni a ruháikat! Ez így nem stimmel...
Csak sóhajtást hallottam, majd Harry ledőlt a kanapéra, Őt követte Louis is és mindketten a lábamra helyezték a fejüket két oldalról. Rögtön a hajukat kezdtem el birizgálni és míg Hazza fürtjeivel játszadoztam, addig Lou frufruját igazgattam. Ők addig ártatlanul mosolyogtam rám és nekem csak később esett le, hogy semmi kiborulás sincs a frizura rontásom miatt.
-Na jó, mit akartok fiúk?-kérdeztem Tőlük, de még mindig a hajukkal voltam el.
Válaszul csak még szebben néztek csillogó szemeikkel, mintha pusztán szeretetből engedélyeznék a játékot, amely igencsak tönkreteszi a hajzuhataguk formáját.
-Úristen, mit csináltatok?-gúnyolódtam, hátha már erre lesz valami reakció, de csak egy apró nevetés tellett Szépszeműimtől.
-Akkor ezt csak egyet jelenthet; mit kellene csinálnom?-húzgáltam szemöldökömet, de kezeim még mindig tincseikkel volt elfoglalva.
-Ami azt illeti...-kezd bele csengő hanggal Louis,- szóval, van ez az est illetve valami olyasmi, és Kira mondta, hogy nem tud koncertet szervezni, viszont valami kell, hogy jelezze a rajongóinknak azt, hogy nem bomlottunk szét, ráadásul egy olyan, ahol sok az újságíró. És erre el kellene mennünk, de tudjuk, hogy Te nem szereted az ilyen partikat...
-Ugye ez nem olyan "est" ahol mindenki szép ruhában van, senki se adja Önmagát hanem a médiának és a Nála befolyásosabb embernek színészkedik. Ahol énekelni kell, de nem a tehetséget nézik, hanem hogy honnan jöttél.-mondtam kicsit dühösen, mert már a téma is felhúzott, és közben elengedtem fejükről a kezemet és a mellkasukra tettem azt.
-Igen...-bólogatott a lábamon Harry, ami amúgy kicsit csikizett is- aztán folytatta: -Nagyon szeretnénk elmenni a srácokkal erre a partira, már csak azért is, hogy tényleg lássák, hogy még egy banda vagyunk, viszont ha nem jössz el, akkor egy életre nem tudjuk kimagyarázni hollétedet és ezt a rajongók a felbomlásunkat könyvelnék el.
Elég halkan beszéltek erről, hiszen ez nálam kényes rész, mert nem szeretem az efféle rendezvényeket. Még a megalakulásunkkor mindenki mondhatott egy dolgot, amit meg kellett ígérnie az egész bandának, hogy nem csinálunk. Na nálam ez volt, amit közöltem Velük, hogy soha de soha nem vehetünk részt az ilyen fajta partikon, mert azok nem mi lennénk, mivel Mi megakarunk maradni azoknak akik vagyunk.
-Nem ígérek semmit...-komolyodtam el, mire Ők is kicsit letörten néztek felfelé. -De plusz pont ha kapok ide és ide egy-egy puszit.-nevettem el aztán magamat és közben mutattam ujjaimmal a kicsi csókok leendő helyeit. Erre már a fiúk is földerültek, rögtön felpattantak az ölemből és egyszerre nyomtak egy nyálas és cuppanós puszit a két arcom két oldalára.
-Nem ígérek semmit.-ismételtem meg magamat majd felálltam a kanapéról komor hanggal, majd intettem nekik és kifelé vettem az irányomat.

nem egészen 7 órával később...Zayn:-Van valami hír Zoéról?-fordítok hátat a tükörnek.
-Nem reagált a hívásaimra, viszont elküldtem neki a címet.-mondta kicsit aggódva Louis. Mindannyian most Tőle függtünk, hiszen most ahogy belegondolok, hamarabb is szólhattunk volna neki, ráadásul megígértük neki, hogy soha nem megyünk el ilyen rendezvényre, most mégis oda tartunk. Viszont ha nem jön el, kitudja mi lesz ezek után a banda sorsa. Á csak nem hagyna minket cserben Zoé...bár mi most épp azt csináljuk...Na mindegy...
-Mehetünk?-jött ki a fürdőből Niall. Bólintottunk egyet és lementünk a kocsinkhoz, ami már várt minket. Máskor végig vicceltük volna az utat, esetleg bezsongva ülnénk a helyünkön, mert már mennék fellépni, de Tündérkénk nélkül rossz érzés volt, már csak az odavezető idő is. Ja! és még azon is izgulhatunk, hogy megjelenik az este vagy különben az újságok a One Direction feloszlását híresztelnék.
-Belegondoltatok már abba, hogy majd egy hónapja nem léptünk fel közönség előtt?-törte meg a csendet Liam.
-Tényleg.-vakarta meg állát Harry, majd újra némaság következett, míg el nem értük a kívánt helyre.
Ahogy kiszálltunk, a bejárathoz vezető 5 m hosszú sáv két részénél tömve volt fotósokkal, kamerásokkal és rajongókkal. Mindannyiunknak fülét felütötte az a kérdés, amely egy riportertől jött, miszerint "Hol hagytátok a lányt?". Egyszerre fordultunk az illetőre és szórtunk rá szinte villámokat a szemeinkkel.
-A "lányt" történetesen Zoénak hívják. -kezdett el pattogni Harry, teljesen jogosan.
-És később jön.-tette hozzá Liam, bár maga se hitte el amit mondott. Még mindig nem tudtuk, hogy felbukkan-e Zoé az este folyamán.
Ahogy beléptünk az arany ajtón egyszerűen gyönyörű látvány fogadott minket: tükrök a falon; csillárok terebélyesen lógtak le a plafonról, melyeknek díszeinek számát ránézésből se tudtam volna megsaccolni. Pincérek és vendégek hada. Egyszóval: tömeg. Nem volt ínyemre ez a sok alak, utálom ha sok ember van egy helyen, mert olyan mintha nem jutna senkinek se levegő, kényelmetlenül éreztem magam, bár az öltöny kifejezetten jól áll nekem.
-Ó hát itt vannak.-ugrott elénk egy magas, kb a negyvenes éveinél járó, barna hajú nő. Rendezvényszervezőnek tippelem az IPad és a füles miatt. -Hát hol van a hatodik, az a kislány? Zoé?
-Még... még nem tudtuk elérni. -válaszolt Niall.
-De ugye jönni fog?-kérdezte kicsit kétségbeesetten a nő, akit a kitűző szerint Mrs. Krittennek hívnak.
-Remélhetőleg.-jegyezte meg ezt a semleges választ Harry, majd Mrs. Kritten vagy ki, egy gyenge mosolyt intett felénk, és egyik karját kinyitotta mely minket invitált a helyünkre, egy hat főből álló asztalhoz.
-Nagyon puccos egy hely.-súgta hozzám hajolva Niall. Egyetértek vele, nem a mi megszokott környezetünk, igazából egy ismerős arc sincs itt. Mindenki a száját húzva ült a helyén és várt, hogy újra jöjjön Mrs. Kritten, hogy átvezessen minket az "előadóterembe" ahol már várnak vendégek és rajongók egyaránt. Persze a magasabb 'osztály' tagjai azok majd páholyban foglalnak helyet, menedzserünk elmondása szerint.

Louis:-Most már értem miért nem akart Zé minket itt látni.-mondtam és hátradőltem a székembe. A vacsora előtti aprócska fogás irdatlan kevés volt és éhesen várakoztam. Komolyan már kezdtem úgy érezni magamat mint Niall.
-Ti jöttök. -lépett az asztalunkhoz Mrs. Kritten és egy férfi segítője, aki szerintem még szőke barátunknál is kisebb volt. Kicsit jobb kedvre derültünk, és mindannyian felpattantunk az ülésből és serényen követtük a nőt, ki a folyosón megtorpant és ijedt arccal nézett ránk. Akaratlanul is felnevettem a mimikáján, mire a többiek is egy apró röhögéssel követtek engem. A nő most kicsit felháborodottan tekintett ránk, aztán jött is a kérdés, mi miatt megállt:
-Hol van Zoé Thomson?
Egy "upsz" grimaszt vágtam, illetve vághattam, mert most Mrs. Kritten nézett rám mint egy hülyére.
Megrántottam Harryvel együtt a vállunkat, majd újra vezetni kezdett minket a fellépés helyszínére.
-Hölgyeim és Uraim! A színpadunkon a rég látott ONE DIRECTION! -hallatszott a színfalak mögül egy idegen férfi hang, majd tapsolást és apró sikítások követték. A fal elindult előttünk, és egyszerre léptünk közelebb a közönség felé miután a 'Forever Young' elindult. Majd Liam elkezdte a számot:
Liam:- Lets dance in style, lets dance for a while, Heaven can wait were only watching the skies, Hoping for the best but expecting the worst,Are you going to drop the bomb or not?
Harry:- Let us die young or let us live forever, We dont have the power but we never say never, Sitting in a sandpit, life is a short trip, The musics for the sad men
Közös:- Forever young, I want to be forever young, Do you really want to live forever, forever and ever
A zene ment tovább, és miközben az apró szünet volt a két versszak között idegesen néztünk a másikra, hogy ki kezdje el az 8mp belül kezdő részt, melyet általánosan Zoé énekelt.
-Hol van Zoé?-kiabálták a nézőtérről, melyre leblokkoltunk. Niall gyorsan megköszörülte a torkát és elkezdte énekelni a ráhárított versszakot miután észbe kapott:
Niall: - Some are ...
- like water, some are like the heat,  - vágta közbe Niall újonnan szerzett szólóját egy mély és tiszta hang. A közönség újra feltapsolt. Mindannyiunk szeme felcsillogott és a színpad magaslatára tekintettünk, ahol mosolyogva állt szépen felöltözve Zoé. Csak úgy ragyogott, majd az ütemre megfelelően lelépcsőzött, hogy közénk jöhessen. -Some are a melody and some are the beat, Sooner or later they all will be gone, Why don´t they stay young Ahogy leért, egyik karját Louis háta mögé tette és úgy énekelte tovább a részét, mi meg még mindig mosolyogva álltunk és bambán.
Niall: - Its so hard to get old without a cause, I dont want to perish like a fading horse
Louis: - Youth is like diamonds in the sun, And diamonds are forever
Közös:  - Forever young, I want to be forever young, Do you really want to live forever, forever and ever,Forever young, I want to be forever young, Do you really want to live forever, forever and ever 
De ezt a szakaszt már olyan erőteljese és boldogan énekeltük, hogy a rajongók sikításba kezdtek. Az adrenalin újra pörögni kezdett és örültünk a másikunkkal való fellépést.
A dal végére már a fülünkig ért a szánk a mosolygástól, és boldogan hajoltunk meg, mikor a nézőtéren felcsendült a tapsvihar.
   

Harry:
-Ez eszméletlen volt.-ujjongtunk a másik nyakába.
-Tudtad, hogy nagyon megijesztettél minket. -mondtuk Zoénak egyszerre Zaynnel, majd mindannyian magunkhoz öleltük.
-Egyszeri alkalom.-szögezte le Zoé. -Ráadásul ez a ruha is kikészít.
Felnevettünk.
-Pedig nagyon csinos.-jegyeztem meg, amire egy mosoly volt a válasz amely a csillogó kék szemei alatt görbült.
-Megyek megnézem már magamat.-nevette el magát és valószínűleg a mosdó felé vette az irányt. Nem bírtam nem Őt nézni, miközben sétált az illemhely felé. Iszonyat jó teste volt. Főleg ebben a ruhában.
-Mit nézel ilyen szorgalmasan?-bökött oldalba Louis kacsingatva. Nevetve lehajtottam a fejemet, majd újra felnéztem és megráztam azt, jelezve, hogy semmit.
-Nagyon jók voltatok.-jött oda ismét Mrs. Kritten. -A vacsora kicsit csúszik. -közölte velünk, melyre egy 'óóó' lett a válasz, elmosolyodott és elfordult majd félig felénk nézve még hozzátette: -Ja és a menedzserünk üzeni, hogy táncoljanak majd amikor kell, de NORMÁLISAN.-hangsúlyozta és végleg elment.
-Juhéé.-mondtuk szarkasztikusan és mindannyian a székbe hátradőltünk és letörten bámultunk magunk elé.
-Na mi történt itt? -ült le a mosdóból visszajőve Zoé.
-Táncolnunk kell. -dünnyögte Liam.
-Egymással?-nevetett fel Zé, mire mi is felröhögtünk, de aztán újra komorakká váltunk.
-Na szépen vagyunk. Én eljövök ide, ahova megfogadtam, hogy nem fogok sose, és akkor már egyikőtök se fog felkérni. -gúnyolódott Tündérke, de tudtuk, hogy Ő se akar táncolni, mert nem fog jó pofizni az embereknek.
-És most tisztelt vendégeink, szeretnénk mindenkit felbuzdítani a táncolásra. -indította meg a keringőzést meg a lassúzást egy újabb idegen férfi hang. Az emberek mosolyogva álltak fel és kezdtek el párokban táncolni, míg mi álmosan és unottan lustultunk a kényelmes székeken.
Louissal véletlenül összenéztünk, majd elgondolkoztunk valamin és végül gonoszan elmosolyodtunk. Egyre gondoltunk...Egyszerre ugrottunk fel és Zoé elé álltunk. Louis szinte a földig lehajolt, egyik kezét felé nyújtotta, míg én kihúzott testtartással és vigyorogva néztem rá.
-Ifjúú hölgy, eljönne velem egy táncra?-mélyítette be a hangját Louis, mire a többiek röhögtek.
-De előbb hadd kérjem fel én Önt egy táncra. -artikuláltam, mi után a többiek újra felröhögtek.
-Jó vicc.-mosolygott Zoé de még mindig a széken ült.
-Nem illik megváratni a kérőket.-mosolyogtam gonoszan, mire Zé felém fordult és felháborodottan felnevetett.
-Melyikőjüket válasszam? -tekintett rá Zaynre, Liamre és Niallre.
-Számold ki!-üvöltött fel Niall.
Gyors kiszámolás után a választás Rám került, és én úriember módjára felajánlottam újra a táncolást, melyre apró fejbiccentéssel válaszolt a hívottam és felállt, és kéz a kézben a táncolók közé mentünk.
-Mond hogy tudsz táncolni.-mondta megzavarva az előkelő 'játékunkat'.
-Figyelj és tanulj. -válaszoltam büszkén és kezemet a hátára helyeztem finoman, közelebb húztam magamhoz és elindítottam magunkat.
-Na mi a fene?!-vigyorgott és végig a másikunk szemébe néztünk.
A szívem éreztem, hogy jobban kezdett dobogni a közelségünk miatt és alig bírtam rákoncentrálni a lépések számára.
-Most a srácok igen csak nevetnek. -fordultam az asztalunk felé és a nyomi barátainkat néztem.
-Tudom. De nyugi, majd rászabadítom mindegyikőjükre egy-egy lányt.
-Helyes.-kacsintottam egyet. -...Mondtam már, hogy nagyon csinos vagy?
-Még csak egyszer. -gúnyolódott.-De te is igazán fessül nézel ki az öltönyben.
-Köszönöm.-vigyorogtam rá úgy, hogy a nevető gödröcskéim is előjöhettek már.
-Amúgy ...-kezdett volna bele mondandójába, ám ekkor egy férfi kéz ütögette meg a vállát.
-Elnézést Uram, most már én jövök.-emelte fel az állát Louis miközben rám nézett.
-Parancsoljon Uram.-engedtem el lassan Zoé finom kezét nevetve, pedig nem akartam. -Hölgyem.-hajoltam meg és leültem a srácokhoz kicsit szomorúan legbelül.
-Na mi van szépfiú, kitáncoltad magad?-fogadtak eképpen a többiek nagy röhögés között.
-Zoé üzeni, hogy mindjárt ti jöttök. -kacsintottam feléjük, majd a mellettem ülő Liam haját megborzoltam, hogy tudtára adjam, hogy attól még, hogy kicsit fáj a lába, Ő se fog kimaradni ebből.

Louis:-Bocsi, nem vagyok jó táncos. -pirulgatok el miközben próbálom elindítani a keringő féleségünket.
-Semmi baj Lou szívem.
Ekkor a zene átváltott még az előbbinél is lassabbra így lassúzni kezdtünk.
-Na ez már menni fog.-vigyorodtam el, majd közelebb húztam magamhoz. Olyan könnyű volt és finom. Nagyon fura volt az egész helyzet, de mégis kellemes és lágy.
-Álmos vagyok.-mondta Zoé és a fejét a vállamra hajtotta, úgy táncoltunk tovább.
-Szerinted....-kezdtem volna kérdésemet, amikor egy fotós ugrott elénk és elkezdte kattogtatni a fényképezőgépét.
-Louis Tomlinson és Zoé Thomos nézzenek ide. A pattogó emberre felbuzdulva riporterek és kamerások támadtak ránk, mi meg értetlenül néztünk rájuk és ledöbbentünk a kérdéseiken:
-Önök egy pár?
-Mióta vannak együtt? 
-Zouis Thomlinson? 
-Hogy micsoda???-kérdeztük egyszerre szinte tátott szájjal. Már megint mi lesz ebből...