14.fejezet

Harry:
Gyorsan elkaptuk a fejünket a másikétól.  Nagyokat lélegeztem és ide-oda cikáztak a gondolataim, hogy most mit fogunk csinálni. Valamit mondani kellene.
-Mi...nem... nem az aminek látszik.-nyögte ki nehezen Zoé ezt az elég gyenge füllentést.
-Mégis mi ez az egész?-üvölt fel az ajtóban barátunk újra, akit rögtön el is húztam a kíváncsi szemek elől és becsaptam az ajtót.
-Semmi se!-suttogta halkan Zoé de mégis kiabálva.
-Nem úgy tűnik...-mondta miközben fel és alá járkált idegesen. -Ez volt ami bántott téged Zoé?-torpant meg hirtelen Liam, és nézett rá az előttem álló Zoéra, aki szintén mint én, gyorsan kapkodott a levegőért az iménti cselekedetünk miatt.
-Ez...-halkult el Zoé, és én egy szót sem értettem a beszélgetésükből. Bántotta volna a "dolgunk" és ezt említettem Liamnek?
-Mégis mit képzeltetek?-üvöltött fel megint ideges barátunk és tényleg azt hittem, hogy most fog behúzni nekem egyet.
-Mi... most...tényleg véletlenül csókolóztunk.-mentegetőztem Liamnek, aki ezek után egy "most hülyének nézel?" című fejet vágott rám.
-Véletlenül, aha...-ismételgette Payne.
-Nyugodj meg, nem csinálunk szokást belőle.-lépett Liam elé Zoé.
-De ígérd meg, hogy senkinek nem mondod el.-mondtam miután én is odaléptem hozzá.
Kicsit lenyugodott és aprót bólintott. Tudtuk, hogy bízhatunk benne.
-Szóval akkor nem vagytok együtt?-nézett ránk kérdően és ezek után mi is összenéztünk Zoéval. Nem tudtam leolvasni, hogy mire gondolt vagy hogy mit akart. Sóhajtottunk egyet és egyszerre válaszoltunk:
-Nem...
Liam újra bólintott.
-Amúgy csak szólni akartam, hogy 15 perc múlva Londonban vagyunk.-mondta flegmán, majd kiment a többiekhez.
Zoéval egymás tekintetét figyeltük, majd lehajtott fejjel kérdeztem:
-Ez volt az utolsó?
-Mégis milyen utolsó?-értetlenkedett Zoé és közelebb jött, hogy láthassa az arcomat, így felemeltem azt.
-Utolsó csókunk...-halkultam el.
-Az lenne a legjobb. Le kell ezt zárnunk bármi is van kettőnk között és újra csak barátok lenni, újra testvéri viszonyba kerülni.
Csak nagyokat bólogattam. Elég fura testvéri viszony az, ahol smárolnak egymással a két fél, sőt még le is feküdnek a másikkal... De gondolom nem így értette, így nem kezdtem kifejteni ezt a gondolatmenetemet.
-Ez lesz a legjobb.-ismételtem Zoé szavait, majd egy gyenge mosollyal illettem meg a végén.
-Gyere ide.-sóhajtott és magához ölelt.
-Jobb lesz ha visszamegyünk.-engedtem el és a vállára tettem a kezemet, és kimentünk a többiekhez, ahol semmi se változott; még mindig a földön fetrengtek, kivéve persze Liamet, aki szemmel láthatóan az imént látottakat próbálja "feldolgozni". Egy fej biccenéssel jeleztük Neki, hogy nem kell félnie, megbeszéltük a "dolgot" majd elengedtem a fogásomból Zoét, aki Zayn mellé le is huppant a székre.

Zayn:
-Vashappnin Zéé?-húztam magamhoz a lányt, aki önmagához képest nem volt valami életteli.
Megrázta a fejét majd azt a vállamra helyezte.
-Már alig várom, hogy haza mennyek a lakásomba és...-kezdett bele mondandójába, ám rögtön beszélgetésünkbe beleszólt Louis.
-Megvagy húzatva? Visszamész oda, ahol Christofer bizonyosan vár Téged?-sípánkodott féltő barátunk.
-Lou szívem, az imént említett személy... biztosan nem dekkol egész nap a házam előtt, ennyire még Ő sem elszánt, ráadásul egy hónapja nem láthatott a környéken ezért szerintem már rég megunta a várakozást. Viszont köszönöm, hogy Nálatok lakhattam.-mosolygott el és egy puszit nyomott az arcára és ennek következtében Louisra rájött a produkálás és egy eltúlzott elpirulást majd ájulást imitált, amin nem lehetett nem röhögni.
10perc után a vonatunk megállt és régen látott szülőhazánkra léphettünk. Jó érzés volt újra visszajönni Londonba, bár már kint sötét volt, mégis a tudat, hogy már otthon vagyunk, az mindannyiunkat elmosolyogtatta. Ám az idilli helyzetet kb. 30 rajongó sikítása zavarta meg. Értetlenkedve néztem össze először a mellettem lévő Zoéval, utána hátrafordultam és Niallel kezdtem el telepatikusan "csevegni", melyben a "Honnan tudhatták, hogy itt vagyunk." beszélgetésünk történt meg.
-Sziasztok.-mosolyogtunk fel kicsit erőltetetten mind a hatan. Bár szerettük a fanjainkat, de most nem túlságosan szívleltük azt, hogy itt voltak, mert nagyon de nagyon fáradtak voltunk.
-Azt hittük, már sosem jöttök vissza hozzánk.-siránkozott el egy magas, kb 15 éves körüli lány, kire Liam csak egy kis mosolyt intézett és alászignózta a papírját.
-Vajon ki mondta el, hogy itt leszünk?-hallatszott Harry halk kérdése mit Liamhez intézett. A barátunk ezek után kicsit bepirult és zavartan nevetett és Zoéval nézett össze egyfolytában.
-Mi folyik itt?-súgtam Zoé mögé, aki szinte ledermedt és habogni kezdett.
-Mármint ezt hogy érted?
-A rajongók...-fordultam felé.
-Jaaa! -emelte fel a fejét, mintha másra gondolt volna. -Liammel twitteltük ki, hogy jövünk haza, de egy szót se mondtunk arról, hogy melyik vonattal és mikor érkezünk és azt se, hogy melyik állomáson leszünk.
-Hát akkor jó detektívek.-kuncogtam aprót és tovább folytattuk az aláírást és a fotózkodást.
-Liam mi a baja a lábadnak?-hallatszott a tömegből egy újabb hang.
-Leestem a lépcsőn.-füllentett gyorsan a kérdésre, mi meg mint a birkák, egyetértően bólogattunk.
-Most már mennünk kell, de köszi, hogy itt voltatok.-küldött puszikat Louis, majd a biztonságiak segítségével elhagyhattuk az állomást és végre mindenki otthonába vette az irányát, amiket már 2 és fél hete senki se látott.

2 nappal később:
Niall:
El kéne menni a Nando's-ba. De egyedül nem fogok menni, az fix. Na nézzük kik veszik fel nekem a telefont:
-Szia Harry. Nem jöttök Louissal a Naaaaandooo's-ba? -sivítottam bele a mobilomba, miután azt felvette a hívott személy.
-Bocs haver, de Louis most zuhanyzik én meg épp aludni indultam.
-Oké, semmi gond tesó. Majd találkozunk.-köszöntem és letettem, jöjjön a következő célszemély.
-Vashappnin Niall?-kiáltott bele Zayn, aki mostanában elég jó hangulattal rendelkezik.
-Te és én... A Nando's-ba... egy negyed óra múlva...-szóltam bele lágyan, de aztán elnevettem magam.
-Ha rajtad kívül megy valaki, akkor megyek, mert Isten ments, hogy kettesbe legyek Veled.-gúnyolódott.
-Hívom Zéét. -majd letettem és újra a telefonommal kezdtem babrálni.
-Szijjja Szépszemű.-szólalt meg hangosan Zoé. Lassan átveszi Zayn kiabálós szokásait.
-Tündérke, nem vagy éhes? Mert én igen, szóval negyed óra múlva a Nando's-ba gyere, Zayn is ott lesz.
-Sejtettem, hogy oda invitálsz.-gúnyolódott már Ő is rajtam majd letette.

A kedvenc éttermem, Ó Te! Nando's, ki oly mennyei csirkéket süt és oly mennyiséget belőle, hogy még az én gyomrom is tele lesz tőle. Te vagy az enyém és én a Tiéd.
S miközben ezeket szavaltam és Ódákat költöttem magamban a Nando's-nak, addigra Zayn és Zoé is megérkezett és beléptünk a mennyország kapuin. Pár rajongó után sikeresen leülhettünk az asztalunkhoz és végre rendelhettünk. Zabálás közben milliónyit röhögtünk. Annyira jó Velük lenni, ja meg persze Zayn-nel és Zoéval is persze, de azért ezeket az ínycsiklandó csirkéket nem lehet csak úgy lekörözni...


 Zoé_Thomson:Nando's-ban kajáltunk a fiúkkal. (@ Zayn,@Niall) Persze Niall kedvéért. ;)
 Ti mit csináltok ma este? Tweeteljétek meg nyugodtan, úgy is unatkozunk. xx Zoé

~~~~~

Bocsi, de ez ilyen levezető fejezet lett. Nem is volt sok időm jobbá írni, de azért remélem valamennyire tetszik Nektek.
A következő persze izgalmasabb lesz. ;]
Kommenteiteket nagyon köszönöm :] El se tudjátok képzelni, mennyit jelentenek nekem. :]
Puszi, Tyra