13. fejezet

Harry:
-Tíz perc múlva jön a busz.-dobta hozzám Zoé a ruháimat.
-Hol voltak?
-A kanapé alatt...
Teljesen logikus... Csak ne lenne ez a kínos helyzet kettőnk között. Gyorsan felkapom a ruháimat, majd pár percen belül elhagyjuk a motelt. Csendesen sétáltunk el a buszmegállóhoz, mivel egyikünk se tudta mit mondhatna a másiknak. Végig kérdéseken kattogott az agyam, melyekre nem tudtam a választ.
 A megállóban két szék volt, az egyik ezek közül törött volt, így a másikra ültem le, majd kezeimmel jelezve Zoénak, hogy üljön az egyik lábamra, hogy ne álldogáljon.
-Nem köszi. -mondta erőltetett mosollyal és kerülte a szemkontaktust.
-Máskor is így szoktunk lenni, ha nincs hely.-jegyeztem meg felhúzott szemöldökkel.
-De most nem akarok leülni.-erősködött, mibe belenyugodtam és reméltem, hogy az úton tudunk normálisan beszélni. Szerencsére a fehér utasszállító hamar jött, jegyet váltottunk és leültünk a kétszemélyes ülőhely egyikére. Kifelé nézett, majd egy nagy levegőt vett és felém fordult.
-Szerintem meg kellene ezt beszélnünk...
Bólogattam, majd vártam, hogy folytassa, de csak az én kezdésemre várt, így hát belevágtam rögtön a lényegre:
-Jelentett neked valamit is?
Nem szólt semmit csak elkezdte rágni a körmét, ami nála azt jelenti, hogy hezitál, így megfogtam a kezét és elvettem a szája elöl, hogy jelezzem neki, hogy nem sokáig tart az út, és ezt meg kéne beszélnünk. Vette a lapot és oldalra fordult.
-Na jó Harry, válassz gyorsan egy dolgot. Mi a fontosabb: a banda vagy a magánéleted?
-Nem tudom. -nyögtem ki egyből majd végig a kék szemeibe néztem, melybe éreztem, hogy egyre jobban belemélyedek, de Ő is ugyanúgy az enyémbe. Hirtelen feleszméltem és megráztam a fejemet, hogy térjek vissza a valóságba.
-Egyezzünk meg valamiben. A tegnap este jó volt de egyszeri alkalom, viszont a többiek és a sajátunk érdekében is a bandának a jövőjét kell figyelembe vennünk. Ugyanúgy maradunk barátok, ahogy eddig és egyszer se említjük meg senkinek se ezt a témát, még célozgatásból sem. Ilyen egyszerű. -csapta össze a két kezét.
Tudtam, hogy Zoé laza, de ilyen téren még nem tudtam bemérni a viselkedését, de úgy látszik könnyedén veszi a dolgokat így megkönnyebbültem de aztán felfogtam az imént mondottjait és elmosolyogtam.
-Tudtam én, hogy jó volt.-kacsingattam neki mire komoly arccal rám nézett de aztán elnevette magát és felborzolta a hajamat, hogy ne legyek szemtelen. -Oké, akkor így fogunk tenni. -nyújtottam felé a kezemet.
-Csak ne fogjunk többé kezet.-nevette el magát, mivel a tegnapi is egy kézfogásból kezdődött... Örülök neki, hogy ezt megbeszéltük és pont időben is mert már le kellett szállnunk.
-És most merre Zéé?
-A főtér felé, majd onnan 2 háztömb és már az apartmannál is vagyunk.-jelentette ki és már indultunk is a hazavezető úton.
-Még egy kérdés. -szólaltam meg miközben előre néztem. -Hogy kerültél másik szobába?
-Én mentem át, mivel rádöbbentem arra, hogy ha részeg vagy, iszonyatosan horkolsz, rosszabbul mint Louis!-válaszolt kérdésemre Zoé majd gúnyosan röhögni kezdett és megveregette a hátamat, hogy törődjek bele.
....

-Végre, hogy itt vagy.-pattant fel Niall és a nyakába ugrott Zoénak, kit követett még Louis és Zayn is.
-Nektek is sziasztok.-mondtam kicsit megsértetten Zoé mögül.
-Harry!-kiáltottak fel egyszerre, ami már kicsit jobban tetszett. -Már idegesek voltunk miattad.-ölelt magához Louis mire én értetlenkedve néztem.
-Hol találtad meg? -bicegett lassan felénk már Liam is, aki Zoéhoz intézte kérdését.
Francba, ezt nem is beszéltük meg, hogy mit mondjuk nekik, most tuti lebukunk és vége a...
-A főtéren találtam rá.-vágta félbe a kétségbeesett gondolkozásmenetemet Zoé, aki most sikeresen kiszedett minket a csávából.
Egyetértően bólogattam és a fürdőszobába vettem az irányomat, hogy felfrissítsem magamat.

5 nappal később...
Zayn:
-Srácok, most hívott Kira,-üvöltöttem egy nagyot a nappaliból, mire szépen összecsődült a banda így hát folytattam - és azt mondta, hogy ma sikerült vennie vonatjegyeket, és ha gondoljuk akkor hazamehetünk ma, már csak azért is mert Liam állapota javult.
A srácok örömkurjantását és boldog fütyülését igennek vettem, így menedzserünket visszahívtam, aki már el is küldte a jegyeket, amik a 6 óra múlva induló vonatra érvényesek.
Az egész délelőttöt pakolással töltöttük, míg végre négy óra lett és sikeresen felszálltunk a vonatra, ahol meglepetésünkre még külön kabinunk volt fürdővel és bárszekrénnyel, Niall örömére.
Az út elején még vidámak és energikusak voltunk, minden hülyeségen röhögtünk aztán egy idő után unalmas lett a zötykölődés és semmivel se tudtuk magunkat elfoglalni, ezért előkerültek a laptopok, Ipadok és telefonok, míg Liam és Zoé különvonultak gitárjaikkal.

Liam:
-Kéne egy számot írnunk.-mondtam és a gitárom húrjait igazgattam. Zoéra néztem, de Ő csak a saját hangszerét figyelte és szemmel látható volt rajta, hogy valamin nagyon gondolkozik. -Örülök neki, hogy ennyire figyelsz rám.
-Hm? Tessék?- kapkodta fel a fejét mire elmosolyodtam.
-Na mond min agyalsz ennyit?
-Á semmin, csak tudod a szokásos női gondolatok. -röhögött fel zavartan, de ez a viselkedés egyáltalán nem volt nála megszokott.
-Aha. -bólogattam nagyokat mosolyogva, mert tudtam, hogy nem kell sok és elmondja mi nyomja lelkét.
-Szerinted ez hogy hangzik?-kérdezte Zoé és lejátszotta gitárján a komponálását.
-Nem rossz, de ott a harmadik sornál szerintem egy akkorddal fentebb kéne. -tanácsoltam és megmutattam az elgondolásomat. Egymásra mosolyogtunk a végénél.
-Ez az! -kiáltott fel Zoé majd büszkén pacsiztunk a levegőben.
-Már csak szöveg kéne hozzá.
-Hohóó! Előbb írjuk le és majd csak utána.-nevetett fel és a füzetéhez nyúlt, melyre serényen firkantani kezdett. Visszakapta gitárját és még egyszer eljátszotta az imént kitalált "zenénket". Gyorsan elővettem a telefonomat és lefotóztam, majd Zoé is kiszedte a kezemből azt és engem is megörökített a gitárom társaságával. Fellépett gyorsan twitterre és kiírta a jó hírt illetve a híreket.

 Zoé_Thomson:Hey! (: Két jó hírrel jövünk. 1. Indulunk hazafelé. 2.@Liam_Payne-nel kitaláltuk a következő One Direction számát. Nem mondok többet, de nagyon jó. Reméljük tetszeni fog nektek. (; xx

-Amúgy hogy van a lábad?-nézett fel felém a gitárja mögül.
-Jól köszi, tegnap mondta a doki, hogy a jobb lábam hamar meggyógyult de a bal is hamarosan "utoléri" a másikat.
-Ennek örülök.-mosolygott és újra hangszerét kezdte el birizgálni.
-Még mindig várom, hogy elmond a rosszkedved okát.-néztem rá érdeklődően. Nem válaszolt csak felsóhajtott.
-Csak emésztem magamat... Ja és meg kell ígérned, hogy soha többé nem engedsz alkoholhoz.
-Miért is?-nevettem fel.
-Mert nem akarok még egyszer olyan állapotba kerülni mint amilyen voltam Harry szülinapján.
-Szóval ez a baj.
-Ez...-sóhajtott egyet majd elmosolyodott.
-Na bökd ki tündérke, mit csináltál?
-Hülyeséget.
-Pontosabban?
Választ nem kaptam csak megrázta fejét. Bemakacsolta magát, így hát egy ideig nem fogom megtudni gondját. Beletörődtem és elkezdtem játszani a gitáromon a One Thing-et. Ez már tetszett Zoénak és a végén már együtt énekeltük a számunkat, aztán a srácok is csatlakoztak és egy mini koncertet adtunk csak így egymásnak. Végre megint jó lett a hangulat.

1 órával később...
Zoé:
Még mindig élet van a kabinunkban. Annyira bírom a hülyeségüket.
-Bombaa.-üvöltött fel Lou és rávetődött Niallre.
-Idióta...-nyögte ki a test alól az alacsony szőke barátunk.
-Megmentünk!-ugrottunk fel egyszerre Zaynnel és rávetődtünk mi is a kicsi kupacra. A röhögésünk még nagyobb lett miután Harry is becsúszott közénk, akire Louis előszeretettel rácsapódott, és ez így ment vagy fél óráig, míg Liam a sérülését tekintetbe véve a székből nézett és nevetett ki minket.
-Na jó srácok mennék pisilni.-mondtam és próbáltam kimászni fogásukból kevés sikerrel, mivel mindig visszahúzott egy-egy kar.
-Nem bíroom- ismételtem röhögve, mi után már elengedtek szorításukból.
Eljutottam a mosdóig, majd kifelé vettem az irányt, ekkor megbotlottam az éppen érkező Harrybe.
-Bocsi.-nevetett fel és megfogta két karomat, hogy el ne essek.
-Semmi.-néztem fel rá mosolyogva. Kedvesen nézett rám és egyszerűen nem tudtam levenni a szememet az Ő zöldes-barna szemeiről. A szívem gyorsan kezdett dobogni, nagyokat lélegeztem és végig a kezének érintésére gondoltam, ami még mindig az én bőrömhöz ért. Próbálnék kiszabadulni nézéséből és fogásából de nem tudok magamon erőt venni.
-Harry...-szólalok meg nagy nehezen, hogy lazának tűnjek. De mielőtt mondhattam volna még valamit, a vonat fékezett, minek okánál fogva mindketten elvesztettük az egyensúlyunkat és a falnak estünk. Akarva vagy akaratlanul a szánk összeért. Gyorsan elkaptuk a fejünket, végigmértük a másik arcát és néztük a másik reakcióját. Mindkettőnk mellkasa a másikéhoz ért és éreztük egymás levegővételét, ahogy be és ki szívtuk az oxigént. Beleharaptam a számba, ezek után csak azt éreztem, hogy valaki más is megharapja az ajkaimat... Újra elkövetjük ugyanazt a hibát; csókolózni kezdtünk és nem hagytuk abba, még akkor sem amikor a vonat megint elindult alattunk. Mindent kizártunk magunk körül, semmi nem zavart minket. Csak és kizárólag a másikra fi...
-Ti meg mi a francot csináltok?-szakított félbe minket üvöltve valaki mellőlünk.
Ó csak ezt ne.!