12.fejezet

Liam:
Az egész ház egy polgárháború utáni csatatérre emlékeztet. Félpárcipők asszimetrikusan vannak elhelyezkedve a nappali és a konyha között, és a székek felborulva sorakoztak egymás mögött, mintha egy silány barikád lenne az, melyet az ellenség támadása ellen állítottak fel. De egy kérdés merül fel bennem; vajon hol lehetnek a katonák, akik ezeket művelték, akik fáradtan és megtörten érkezhettek ide, és tették ilyen rommá és "háborús csatamezővé" az apartmant. Bicegve közelítettem meg a nappalit, - illetve a főteret- mint egy lesérült felderítő, mely az épen maradt embereket keresi fel. Egy túlélőt sikeresen bemértem, a kanapé és a dohányzóasztal között -vagyis egy árokban- egy kreol bőrű hadvezért, kin egy tépett póló díszelgett. Óvatosan meglöktem a gipszes lábammal, melyet a sérült nem túlságosan díjazott, és nagyokat nyögni kezdett. Újra megismételtem az iménti mozdulatsoromat, mely sikeresebbnek bizonyult, mivel a hadvezér óvatosan felült a földről és szemével engem akart megölni, pedig már így is sebzett vagyok.
- Mi a...?-káromkodott az általam megtalált személy, aki a szemét erősen dörzsölte, majd haját összeborzolva kelt fel lassan és óvatosan.
-Látom jó buli volt.-segítettem fel látván, hogy egyedül nem boldogulna. Egy apró mosollyal megilletett és bólintva jelezte, hogy igen; jó buli volt.
-A többiek?
-Több áldozatot nem találtam, Uram. -szalutáltam a hadvezéremnek, ki értetlenül nézett rám. Nem tudhatta, hogy épp egy színjáték kellős közepén vagyok, a ház kinézete alapján. Legyintettem, és visszatértem a normál életbe.
-Na mesélj nekem, ha már nem mehettem el Veletek.
-Nagyon jó volt. -ült le fájdalmasan a hadvezér vagyis Zayn. -De a végére már nem igen emlékszem. -tette hozzá miközben a fejét vakarászta.
-Tetszett Harrynek a buli?
-Hogy tetszett-e? Ha láttad volna mennyi csajjal flörtölt. Eddig se kellett félteni, de magabiztosságot adott neki az a tudat, hogy már hivatalosan is nagykorú.
Ezen felnevettem, majd egy aszpirint helyeztem Zayn elé, egy pohár víz kíséretével.
-A többiek ugyan ilyen állapotban vannak? -tettem fel következő kérdésemet, hogy még többet tudjak meg a tegnap estéről.
-Azt hiszem, hogy Louis fél pucéran ivott meg jó pár whiskey-t majd torka szakadtából énekelte az éppen lejátszott zenét. Akár ismerte, akár nem.
-Tipikus. -röhögtem fel, mert nem az első eset volt az, hogy Louink póló nélkül bulizott.
-Aztán Niall aaaa -itt megállt, valószínűleg emlékezni próbált, majd folytatta egy kis idő múltán - Ő meg ír táncot lejtett a bárpult asztalán, ezek után pedig egy kb. két fejjel magasabb csajjal kezdett el írül beszélni. Tisztára leégette magát, de ez volt a szép benne. -mondta gúnyosan és vigyorogva, majd a végét el is röhögte.
-Nem égettem le magamat. -lépkedett be közénk másnapos szőke barátunk, hogy megvédje magát. Elmosolyogtatott a látványa, majd neki is egy gyógyszert adtam.
-Na és Zoé?-ültem vissza a helyemre, és kíváncsian vártam a további részleteket.
-Óóó, -kiáltottak fel nevetve egyszerre, mire még kíváncsibb lettem - nem kellett félteni Őt sem.-szólalt meg a nevetés után újra Zayn.
-Ha láttad volna miket művelt két svéd sráccal. -röhögtek fel újra. Újabb értetlenkedős fejet vágtam.
-Csak annyit mondok, hogy nagyon tud táncolni. -válaszolt Niall az arckifejezésem miatt, majd összenéztek Zaynnel és megint nevettek, a fej fájásukat nem kímélve.
-És most hol vannak a többiek?
-Mi ketten itt, Harry szerintem még mindig valahol a club és az apartman között van pár csajszival, -és itt még egy röhögéssel szakították félbe saját magukat, majd pár perc után folytatta Zayn - Louis pedig jó kérdés, valahol biztosan megpihent, Zoé meg egy sms-t küldött miszerint "Pssival vagyk", amit azt jelentheti, hogy "Pasival vagyok", valószínűleg az egyik svéd sráccal.-fejezte be mondandóját, majd megint nevetés tört ki belőle aztán Niallből is. Szerintem soha nem fogom megtudni a jókedvük okát, miközben az élménybeszámolót tartották, így inkább meghagyom Nekik ezeket az emlékeket és nem kérdezek rá.
-Megyek, dobok egy sárgát. -jelentette ki Niall, majd lassan a fürdő felé vette az irányt. -Megvan Louis. -kiáltott fel harsányan, amit egy nagy puffanás és egy káromkodás követett. Ezek után Lou borzolt hajjal, és valóban felső nélkül jelent meg előttünk, aki egy rövidet intett és leült a székre, fejét a pultra helyezve.
-Ne kérdezd. -motyogta az újonnan érkezett másnapos a karjai közül. Vállat vontam. Úgy is tudtam az Ő részét, minek zargassam tovább ezekkel.
Már csak Harryt kéne tudnom, hogy hol a franca lehet...

Zoé:
A másnaposságnak három fázisa van.
1. Kómásan és fejfájósan felkelni egy idegen helyen, ahol furcsa tárgyak kíséretével alszol, ahol érdekes ruhában fekszel, rosszabbik esetben meztelenül.
Szememet nehézkesen kinyitva egy ablakot látok és egy szekrényt, melyhez egy hullahopp karika volt támasztva. Erőt veszek magamon és a takaróból lassan kibújva eszmélek rá, hogy egy svéd zászlóba vagyok beburkolva.
Első fázis: kipipálva -> idegen hely, fura ruha és tárgy

2. Az emlékekre való visszarévedés és a hiányzó darabok összerakása, amelyek sehogy se akarnak passzolni.
A viszonylag egyszerű szobából félénken lépek ki. Még mindig nem tudok rájönni, hogy hol is vagyok, és mit keres rajtam ez a zászló, amit még mindig magamon hagyva tartok, más ruhadarabok hiánya miatt. A telefonom keresésére indulok, miután feladom, hogy kitaláljam a hollétemet. A tenyérnyi kütyü a földön hevert, melyet villámgyorsan felkaptam és tárcsázni kezdtem Louis számát. Sokáig csörgött ki a telefonom, míg azt végre felvette a hívott személy. Fáradtan és halk hanggal szólalt meg, amit magamba köszönöm meg neki, mivel a fejem szétrobban.
-Louis! Hol vagy?-kezdtem el kérdezősködni, miközben kék és piros lobogót szorongattam magamon, hogy az le ne essen.
-Az apartmanban.-hangzott dünnyögve a válasz. -És te?
-Jó kérdés Louis, jó kérdés...
-Minden rendben?-kezdte el most Ő a kérdezősködést már erőteljesebben, és hangján apró féltést véltem hallani a hangján, amire máskor egy váll ütéssel reagálnék, mivel nem szeretem ha óvni akar.
-A fejfájáson kívül minden oké, azt hiszem.
-Hol vagy?
-Egy újabb jó kérdés Louis szívem!-mondtam szarkasztikusan. -Ha tudnám én ezt. -sanyarogtam tovább és kis léptekkel próbáltam felfedezni az idegen területet, hátha valamire visszaemlékszek. De semmi...; a hulla hopp karika és a svéd zászlónak mivoltját még mindig nem tudom, ugyan úgy az idejutásom okát sem.
-De ugye még Svédországban vagy? -jött az újabb féltő kérdés a telefon túloldaláról, miközben visszalépkedtem a kiindulási pontomhoz, vagyis ahol felkeltem.
-Valószínűleg.-válaszoltam miközben az ablakon nézek kifelé és az utcán lévő plakátot vizslatom és annak svéd szövegét.-Kivel vagy ott?
-Liammel; Niallel és Zaynnel.
-És Harry?
-Gondolom ugyanúgy mint te, valahol egy idegen helyen, csak szerintem Ő még nagyban alszik.-válaszolt Louis tök nyugodtan, amin kezdtem felháborodni.
-Érte meg nem aggódsz?
-Miattad se aggódok. -csuklott el a hangja.
-Aha...Hallom!
-Jól van na, azért nem féltem Harryt, mert már végül is 18 éves és...
-...Én egy évvel idősebb vagyok Tőle!-vágtam közbe a szavába halkan de mégis kiabálva, mert nem tudtam, hogy van-e rajtam kívül más valaki is a házban vagy motelben vagy tudja a baj, hogy hol.
-De te lány vagy-kezdte el érvelését, ami után rögtön el is hallgatott, én pedig felhúzott szemöldökkel vártam, hogy hogy fogja magát kimenti a megszólalása után.
-Mármint...-kezdett neki zavartan, míg mögötte a fiúk rosszmájú röhögése hallatszott, akiknek tetszett, hogy barátjuk csúnya de nagyon csúnya 'területre' lépett ezzel a kijelentésével. -Harry le van szarva, de...de te érted MIND aggódunk.-hebegte, hátha menthető még valami.
-Louis drága, értem te ne aggódj, hanem a kis barátunk iránt kéne érdeklődnöd másoktól. -mondtam elég flegmán, de mégis kedves módon, majd újra kifelé vettem az irányomat és egy újabb körszemlére indultam a telefonommal a fülemen és a zászló kíséretével. Egy szobát véltem felfedezni, és ahogy a küszöbön belépek Louis szólalt meg újra a telefonba, ráeszmélve, hogy talán mégiscsak baja lehet Harrynek:
-Szerinted jól van?
Kerek szemmel néztem a második hálóban lévő ágyra, miközben Louis kérdezte Tőlem barátjának állapotáról való kérdését, amire aztán nyögve-nyelve válaszoltam: -Biztosan, majd...majd hívlak.-nyomtam ki a telefonomat és rögtön a franciaágyra ugrottam, -de csak óvatosan, hogy az anyagdarab le ne essen rólam-és az ott elterülő, számomra ismert férfit kezdtem kalimpálószívvel felkelteni, hogy több információhoz jussak, hogy rájöjjek végre mi történt tegnap este.
Második fázis: kipipálva -> nuku emlékek.

Zayn:-Összegezve: Zoé jól van, de nem tudjuk, hogy hol van, és Harry meg nem tudjuk, hogy hogy van és hogy hol van. -taglaltam a helyzetet a néma csendet megtörve.
-Igen. -bólintott egyet Niall, majd a hűtőhöz lépett. Ha mérges ha boldog akkor eszik, hát most ideges volt, így azért evett.
-Zoé hogy fog visszatalálni? -kérdezősködött Liam.
-Ahogy Ő mondaná: Jó kérdés Liam, jó kérdés...-válaszolt Louis, és a fejét visszarakta a pultra.

Harry:
Nem elég, hogy a fejem úgy lüktet, mintha felakarna robbanni, de egy könnyű test még rajtam ugrál és ébreszt felfelé.
-Hagyj aludni cica. -löktem le magamról finoman, hogy fejezze be a keltésemet.
-Mi az, hogy cica?! -förmedt rám egy női hang, egy ismerős női hang. Óvatosan kinyitom a szemeimet és egy hatalmas svéd zászlóval találom magamat szembe, majd jobban megnézve felvélek fedezni hozzátartozó két lábat és két kart is amelyek a mellkasánál össze van fonva.
-Zoé?-húztam magamat hátrébb, miután felismertem a svéd lobogót hordó személyt. -Te meg miért vagy így felöltözve, és miért vagy a ...-körbenéztem és folytattam -a számomra idegen de valószínűleg az én szobámba, ráadásul egy ágyban velem?!
-Először is; egy másik ágyban keltem szóval nyugi, másodszor is, én akartam Tőled kérdezni, hogy miért vagyunk itt. Gyere, rá kell jönnünk, hogy hol vagyunk.-siettetett, majd lehúzta rólam a takarót, de azzal a mozdulattal vissza is takart, mert nem volt rajtam alsónadrág. Mostanában egyre többször hozz zavarba az akaratán kívül.
-Kimennél? -dörzsöltem meg a szemeimet, majd miután távozott a szobából, magamra terítettem a takarót, mert egy ruhát se találtam, amit felvehettem volna.
-Mond, hogy emlékszel valamire. -nézett rám idegesen Zoé, miután kijöttem az ajtón.
Válaszul megráztam a fejemet, de nagy hiba volt, mert a fejem csak még jobban megfájdult.
-Hol vagyunk? -ültem le a kanapéra a fejemet fogva miközben végig Zoét néztem abba a lenge zászlóba, amin akaratom ellenére is mosolyogni kezdtem. Valószínűleg észrevehette a vigyoromat, mert egy párnát dobott felém és berohant egy másik szobába, ahonnan már ő is takaróval együtt érkezett vissza. Jól nézhettünk ki, két másnapos, akik nem emlékeznek semmire, ráadásul mindketten egy fehér paplanba vannak bebugyolálva.
-Egy motelban vagyunk.-válaszolt halkan.
-Hogy jutunk vissza az apartmanba?
Nem szólt semmit, csak megrántotta a vállát, és hátradőlt a kanapéra, fejét álmosan az én vállamra helyezte és így próbáltunk visszaemlékezni a tegnapra.

~~ Narrátor ~~Tegnap este:
-Fogadjunk, hogy nem tudsz hulla hoppozni!-szólalt meg a fiatal lány egy fiúra nézve. 
-Fogadjunk!-kiáltott fel a fiú. -Keressünk egy olyan karikát!-majd megragadta a lány kezét és futni kezdtek az utcákon, bár nem túl egyenesen, hiszen egyik se volt józan. 
-Ott egy non stop áruház! Gyere.
A boltba beérve és nevetések között sikeresen vásároltak maguknak a kívánt játékot, majd újra az utcára érkeztek ki.
-Ha tudok legalább 10 mp körözni ezzel, akkor... akkor -gondolkozott nehézkesen a fiú- akkor egész este egy svéd zászlóban kell lenned. 
-Oké! De ha nem tudod megcsinálni, akkor lesmárolsz egy fiút a clubban.-jelentette ki a lány, majd kezet ráztak. 
A fiú sikeresen végbevitte a fogadás feladatát, így a lánynak szereznie kellett egy svéd lobogót, amit magára vehet. 
-Ott egy.-mutatott fel a fiú egy motelnek zászlajára. Miután odaballagtak az épülethez, a recepcióstól megvették a ruhadarabnak készülődő anyagot, majd kivettek egy szobát, hogy a lány felvehesse azt. -Kész vagy? -türelmetlenkedett a fiú, miközben a kanapén várt a lányra. 
-Igeeen.-kiáltott kifelé a fürdőből a lány, majd a fiú elé állt. -Csini? 
-Nagyon-nevette el magát a fiú, amin a lány megsértődött és keresztbe fonta a karját. 
-Tényleg csinos.-állt fel a fiú, hogy a lánnyal szembe lehessen.Végül mindketten elnevették magukat, majd hirtelen egymásra tért a tekintetük. A tíz cm távolság közöttük kisebbnek tűnt, mint amilyen valójában az lenne. 
-Harry?-szólalt meg hirtelen a lány és a fiúra, vagyis Harryre nézett. 
-Csss-tette egyik ujját Harry a lány szája elé.. -Tényleg jól áll Zoé. 
Zoé gyorsabban vette a levegőt, és hol Harryre, hol annak ujjára nézett, ami még mindig a szája előtt pihent. Lassan a fiú a másik karját a lány derekára helyezte, és finoman magához húzta, de egy pillanatra sem engedte el, hogy véletlenül se távolodjon el Tőle Zoé. Levette az ujját a szájáról és hozzáhajolt, míg össze nem ért a szájuk. Pár mp után mindketten elvették az ajkukat a másikéról, majd egymás szemét nézték, hogy vajon a mire gondolhat a másik, majd újra összeérintették a szájukat ami után hevesebb csókolózásba kezdtek. Felkapta könnyedén Harry az alacsony lányt és az egyik szobába vitte, miközben Zoé a fiú ingét gombolta kifelé, majd az ágyra letette a lányt és a frissen rácsavart zászlót szedte le róla. A nyakát kezdte el csókolgatni, aminek okánál fogva Zoé, Harrynek a hátába kapaszkodott, lassan és hangosan lélegzett, majd újra rátaláltak a másiknak az ajkára és tovább folytatták a szenvedélyes csókolózást...
~~~~

Zoé:
3. Megbánás. Az utolsó pont, amikor eszedbe jutnak a dolgok, amiket csináltál és annak nem megtörténését kívánod.
Hirtelen foszlányok és képek villantak be, majd jelenetek és maga az egész este. Te jó szagú Ég!
Ez nem létezik! Én és Harry? Neeeem. Vagy de?!
-Harry? -emeltem fel a fejemet a válláról rémülten, mire Ő rám nézett, én pedig gondterhelten figyeltem a tekintetét.
-Mindenre emlékszek...-nyelt egy nagyot Hazza.
Bólintottam egyet.
Harmadik fázis: kipipálva -> lefeküdtem Harold Edward Stylessal...