Késés...

Drágáim! <3

Szörnyen érzem magam - több okból kifolyólag -, hogy ismét csak késéssel kell szolgálnom Nektek, még az utolsó fejezetnél is, mint ugyebár azt Ti is észrvehettétek. Nem akarok szabadkozni, esetleg sajnálatért könyörögni, de éppenséggel beteg vagyok, és nem igen volt - illetve van - semmihez se jóformán erőm. Persze nem kell félteni, nem súlyos(...), csak van egy hülye szokása az immunrendszeremnek, és minden évben egyszer történik olyan, hogy a többihez képest jobban megbetegedem, és mondhatni egy héttől terjedően akár három-négy hétig végigmegyek a gyakori tüneteken, teszem azt magas láz, orrvérzés, gyengeség, arcüreg gyulladás stb. Most jelentem, éppenséggel a néma szakaszban vagyok, azaz konkrétan nincs semmi hangom, de se baj! Milyen jó, hogy tudok jelbeszélni...
Bár az is igaz, hogy év elején már megkaptam az "évre való betegségemet", de valószínűleg az más miatt alakult ki nálam, mint ahogy azt többször is említettem: nem volt valami pozitív a 2012-nek az eleje... Na, mindegy, most nem erről van szó!
Szóval eddig ki se mozdultam az ágyból, így az írás is messze állt tőlem, most is itt fekszek, és csupán Nővérem jószívűségéből tudok Nektek életjelet adni.
Nem tudom mikor tudnám befejezni a részt, hiszen nem tudom, hogy mit rejtegethet még nekem a mostani betegség, s hogy mikor fogok ebből kilábadozni, annyi biztos, hogy a mostani állapotomból kifolyólag minimum kedden tudnék neki kezdeni. Minimum!
Megpróbálok mindent megtenni az ügy érdekében, de most van az, hogy ezt a csúszást tényleg meg kell értenetek, s nem szórakozásból használom azt a kifejezést, hogy mindezekre ez az én nyomós okom, mert valóban az...

Azért remélem Ti jól vagytok, és élvezni tudjátok a havat - ha már én nem :c - és sok-sok kitartást még Nektek az utolsó héthez, s pihenjetek sokat! <3

Addig pedig megszeretném osztani Veletek azt a kritikát, amit a blog kapott, még pedig Miss Sunshine-tól. S nagyon szépen köszönöm, hogy szánt rá időt, és a dícsérő, illetve tanácsokat adó szavakat is. <3

Kinézet: Az egyszerű, fehér-fekete designnel egy visszafogottabb, de nagyon hangulatos és szép kinézetet sikerült biztosítanod. A fejléc is jól megszerkesztett, látszik, hogy sok munkát fektettél bele és figyeltél az apróságokra. Teljes mértékig ki lehet igazodni az oldalon, az oldalsávban lévő betekintés a következő fejezetbe pedig mindenképp előnyös és hasznos egy blogger számára. A színeket egyszerűen, de jól össze tudtad hangolni és semmibe sem tudok belekötni. Legfeljebb abba, hogy nekem hiányzik egy mutatósabb fejléc, de mivel már úgyis a vége felé jársz, így szerintem felesleges már erőltetni ezt az egészet. Minden esetre szép és jól összehangolt a blogod kinézete, látszik rajta az a precízség, kifinomultság és pontosság, ami az írásodban is.

Alapötlet: Nincs mit ragozni azon, hogy tiéd az eddigi One Direction fanfiction hadból a legötletesebb blog, hiszen olyannal előtted – és utánad sem – állt elő senki, hogy a fiúbandához még egy lány csatlakozik. Már az eleje magával ragadó, hiszen az embert kíváncsivá teszi, hogy öt srác és egyetlen lány hogyan is boldogul egy bandában, s hogy te teljesen magadtól találtad ezt ki és nem a sablonos történetet használtad, ez egyszerűen fantasztikus. Az együttes megalakulását sem éreztem túlságosan erőltetettnek, ahogy azokat az ötleteidet sem, amiket ebből a felállásból ki tudtál hozni. Különösen jó ebben, hogy nem valószerűtlen, de mégis nagyon egyedi és különleges, úgyhogy ehhez csak gratulálni tudok.

Szereplők: Már eleve az ötletből jön, hogy a főszereplődnek egy olyan lánynak kell lennie, aki mind az öt fiúval megtalálja a közös hangot és sok ponton egyetért a gondolkodásmódjukkal kapcsolatban. Ebből kifolyólag egy nagyon összetett, erős és kitartó karaktert sikerült megformálnod Zoe által, aki nem az a tipikus boldog lány. Nem győzöm hangsúlyozni a bloggereknél, hogy ilyen szereplőt nem érdemes megalkotniuk, mert nincsen olyan jellemváza, ami valamelyik résznél nem tud megtörni, ezért örülök neki, hogy te nem követted el ezt a hibát. Jó az olvasónak egy olyan ember érzéseit olvasni, aki olyan, mintha csak egy kicsit saját maga lenne: nem túl boldog, nem mindig tud a leglelkesebb lenni, de ha vannak mellette olyan személyek, akkor fel tud szabadulni és önfeledten tud mosolyogni. Szerintem mindenki, aki már beleolvasott a blogodba az pontosan ezt érzi, s talán ezért annyira szimpatikus nekünk Zoe karaktere.

A srácok pedig még ennél is jobbak: viszel bele sajátságokat, nemcsak a meghatározott tulajdonságaik alapján dolgozol velük. Figyelsz rá, hogy mindig azt tedd, amit tenniük kell és ez jó dolog. Szerethetőek, viccesek, lazák, humorosak és tényleg egy olyan banda, amit mindenki elképzel, úgyhogy ezért is csak dicséret jár.

Stílus: Az írásod egyszerűen remek: tudsz vonalat húzni a párbeszédek és a leírások közé, hiszen egyiket sem érezzük túlsúlyban, de mindegyikből kapunk jó néhány sort. Az érzéseket, melyeket leírsz, a cselekvések, a tájleírások és a monológok is mind annyira magával ragadóak, mintha csak egy könyvben olvasnám. Választékosan, remek szóhasználattal tudsz írni, mindig tudod mindenre a megfelelő kifejezést és a szóismétléseket is kerülöd. Van tehetséges ahhoz, hogy húzd az emberek idegeit, de ezt természetesen csak az tudja megtenni jól, aki valóban ért ehhez. Nem tudok egyszerűen belekötni ebbe, hiszen hasonlatokat is szép számmal használsz és olyan súlyú mondanivalót közvetítesz néha, ami az ember szívének jól esik. Remekül írsz, ehhez nem fér kétség!

Cselekmény: A cselekményed pörgősségére nem lehet panasz, hiszen elég gyorsan megy és mindig történik valami. Vigyázni kell vele, hogy ezt ne vidd túlzásba, s habár most nem érzem ezt, de néha eseménynél próbálj meg kicsit reálisabb helyzetet kitalálni. Én személy szerint nagyon szeretem az olyan történeteket, ahol olyan dolog történik meg a szereplőkkel, ami velem soha és reméljük, hogy nem is fog, de ügyelj arra, hogy az elkövetkezendő írások alkalmával ne járjunk olyan sokszor kórházba és ne történjen annyi baleset. Persze ez nem gond, megengedett egy-egy, hiszen a való életben is van, hogy akkor csap be a villám, amikor nem is számítunk rá, de próbálj meg erre figyelni. Egyébként az ötleteid nagyon találóak és egyediek, szeretem ahogy beleépíted a helyszín és időugrásokat és az események is nagyon jó ütemben haladnak. Nem az átlagos cselekményeket teszed bele, ami mindenképp jó pont, úgyhogy gratulálok, hiszen látszik a munkádon, hogy előre tudod, hogy mit is szeretnél a szereplőkkel.

Összességében nagyon jó blogot sikerült összehoznod, gratulálok hozzá, hiszen az tény, hogy tiéd az egyik legsikeresebb One Direction blog!

****

 

Köszönöm a megértéseteket! <3
Puszi, Tyra