Életjel

Sziasztok! (Bocsanat a helyesirasi hibakert, de kenytelen vagyok telefonrol jelentkezni.) Eloszor is szeretnek elnezest kerni az eltunesemrol es a fejezet keseserol.  Sajnos meg fog is... Nem akarok szabadkozni, de a fo ok az az, hogy amikor a megirt reszeknek a fele eltunt, nem vettem eszre, hogy a 17.-nek nem potoltam be a hianyzo felet. Es  egyszeruen nincs idom ujra megirni, a noverem se adja ide a laptopjat, hogy megirhassam.  Ha meg netalan nincs itthon, akkor nekem addigra mar nincs energiam semmihez sem, mint mar emlitettem is: az orarendem ugy katasztrofa, ahogy van, 9-10 oraim vannak. DE(!), ha sikerul elkeszulnom a resszel, felteszem es majd egy kisebb meglepessel jovok, amit regebben bele terveztem, de ez  most engesztelo ajandek is lesz. A 18.  fejezetnel is lehet, hogy fel fog merulni par nap keses, de utana minimum egy resz egy heten, biztos.  (Konyvtarnak es iskolamnak hala.) Nos...ennyi, amit szerettem volna. Sajnalom meg egyszer... ://   Puszi, Tyra