27. fejezet

Na, ez a fejezet félig volt meg a laptopomon, amit nagy nehezen áttudtam rakni a régi gépre és nagy kínok között, de végül megtudtam írni a befejezést. A holnapi résszel nem tudom mi lesz, ígérem meg teszek mindent, viszont addig is jó olvasást a mostanihoz. ;]
~~~~

 Zoé:
A falaim fehéren virítottak, melyet azonban a hatalmas ablakokon átsugárzó fényáradatnak köszönhetően inkább sárga színűeknek látszódtak, melyeken hirtelen Harry és Louis feje jelentek meg, amitől elsőre igen csak megijedtem, majd ráeszméltem, hogy csak a képzeletem játszadozik már megint velem. Ezen a két arcon kattogok egy ideje, pedig nem kéne. Nem tudom, hogy most mi is ez köztünk Hazzával és nem tudom, hogy mit érzek Lou iránt, ha egyáltalán érzek is valamit. Nem akarok belemerengeni már megint, mert akkor sose állok le, ezért jobb ha leállok, mielőtt elrontanám a mai napomat is.
A két személyes franciaágy pihe-puha paplanai kellemesen öleltek körbe, amikor szemeimet reggel kinyitottam. Jó érzés fogott el, amikor észre vettem, hogy az időjárás inkább a nyár napjaira, mint sem a tavaszéra emlékeztet. Március közepe felé haladunk, de ha azt mondják nekem, hogy Június van, akkor én egy perc alatt elhinném. Számomra is meglepően, de frissen ugrottam ki párnáim közül és a fürdőszoba világába irányítottam utamat, amely az emeleten volt, a folyosó végén. Halk kopogás után beléptem a mosdóba, miután onnan válasz nem érkezett, és fogaim tisztításába kezdtem, majd újra vissza a szobámba. A retináim majdnem kiégtek, amikor az ajtót kitártam és beléptem a küszöbön, mivel nem számítottam arra, hogy ekkora fénybe fogok berohanni. Összeszűkítettem a szemeimet és az ablak elé álltam, csípőre tettem kezeimet és mosolyogva figyeltem a tengerpartot, amelynél még a sirályok időztek a reggelijüket várva. Lecsuktam szemhéjamat és nagyot lélegeztem. Hátrafordítottam a fejemet, és egyik látószervemet lassan felnyitottam és kifújtam a levegőt. Egy hirtelen átfutott ötlet jutott az agyamba, amely az ép eszem nem tenné, de a testem késztetést érzett arra, hogy kimenjek a partra. A fiúk nem vennének észre, csak ügyesen kell lemennem a házon keresztül. Oké, akkor indulás. -unszoltam magamat és lekaptam bő pizsamapólómat és rövidnadrágomat, majd fürdőruhát és a biztonság kedvéért egy hosszított fölsőt húztam magamra. Fejemet kikandikáltattam az ajtóm mögül, és meggyőződve a folyosó ürességéről, lábujjhegyen lefutottam a lépcsőn, majd ki a "szabadba". Megcsapott a tenger sós illata és a meleg szellő, ami lágyan átjárta a testemet és a hajamat egyaránt. A medence mellett lévő törölközőt megragadtam és futólépésbe a strandhoz siettem, majd gyors körbenézés után, -hogy véletlenül se legyen senki se rajtam kívül kint-, lekaptam a ruhát és a kiterített bambusz szőnyegre feküdtem. Bőröm libabőrössé vált, ahogy a nap sugarai melengették azt, ujjaimat pedig a homokba túrtam és a tenyeremről lehulló porszemek csiklandozó játékát élveztem. Bevallom, már 2 éve nem éreztem ezeket az érzéseket, mivel azóta nem napoztam, ezáltal köszönhetem hófehér testszínemet. Hogy miért?! Egyszerűen a gátlásosságom és szégyenlősségem magas szintjének hála, pedig nem vagyok molett, mellkasom bőségével is meg vagyok elégedve, csupán az oldalamon lévő 20 centis heg miatt, melyet egy balesettől kaptam, pontosabban egy, egy méteres üvegtől, amely előszeretettel fúródott bele a testem vonalába 2010-ben. "Átlagos" eset volt, három autó egymásba ütközött, melyek között a középső az enyém volt, és amelyben én ültem a szilánkkal a csípőm felett. "Kellemes" volt, de már nem izgat, egyedül csak a levetkőzéssel van bajom,amit immár két éve nem teszek, nehogy valaki meglássa a sebet, ami Anyukám szerint egyáltalán nem csúnya, és helyt is adok kijelentésének, mert egy fél centis vastagságú sérülés, de akkor sem tudok megbarátkozni vele. Olyan mintha egy cipzár lenne, ami pontosan veszi fel az oldalam vonalát.
Ó szuper, sikeresen elaludtam a napon! Ó huh, csak 15 perc, akkor oké. -gondoltam magamba miután eszeveszetten felültem a szunyókálásomból. Telefonom 10 órát jelzett pontosan, és elégedetten vizsgáltam karomat, amelynek már kezdett nem sápadt, hanem normális színe lenni. Elgémberedett végtagjaim rendberázása után felálltam és magamra kaptam a felsőt, a bambusz cuccot meg a parton hagyva fölfelé indultam az apartmanhoz.
-Hopp, Zoé! Hát te hova-hova? -mosolyodott el Zayn, aki az üveg ajtónak félfájáról támaszkodva nézte, ahogy felfelé haladok.
-A nappaliba. -válaszoltam közömbösen és mellérve reggeli ölelést adtam és beléptem a szobába.
-Te napoztál? -termett mellettem Louis, aki felkapta karomat és az övéével kezdte el összemérni.
-És ha igen. -rángattam ki fogásából és és a konyhapulthoz ültem le. -Miért olyan nagy szám?
-Mert nekem azt mondtad, hogy két éve nem napoztál. -foglalt helyet mellettem Liam, aki mozdulatsora közben egy "Jó Reggelt Puszit" adott a fejemre.
-És? Most lementem a strandra. Nagy cucc. -morogtam és már a sértődés határán voltam.
-De Te szégyenlős vagy. -hápogott Louis és a hűtőbe fúrta fejét, kezei pedig az ajtaján pihent.
-Vegyél ki nekem is kaját. -ütögette meg a frigót az éppen felkelt Niall. Lou csak bólintott és előkapott sonkát és vajat, amikből gyorsan szendvicset készített.
-Mi a téma fiatalok? -ropogott le a lépcsőn Harry, aki épp időt megspórolva kapta fel közben a felsőjét.
-Az, hogy Zoé napozott, pedig szégyenlős, ami elég fura mivel egy laza csajszi de még se mutatja a bomba testét. -válaszolt könnyedén Louis, amire már kezdet betelni az a bizonyos pohár. Azt csinálok amit akarok, nem?! Akkor meg miért lovagolnak még mindig ezen...
-Gya... De gondolom ruhában. -gondolkozott el Harry egy ép válaszért és egy almával kezdett el szemezni, amit meg is kaparintott.
-Képzeljétek nem! -pattantam fel a székemről miközben rájuk dorgáltam,- Fürdőruhában voltam és nem érdekel a szemrehányó kijelentéseitek és tudjátok mit?! -tettem fel költői kérdésemet és az üveg ajtó felé viharoztam, hátamon pedig szinte éreztem a fiúk kérdő tekintetét és a kisebb távolságot köztem és köztük.
-Most meg mit csinál? -hallottam tőlem pár méterre Zayn hangját, aki valószínűleg nem tőlem kérdezte ezt.

Louis:
-Ugye nem fog most valami hülyeséget csinálni. -suttogta mellém állva Liam, aki aggódóan fürkészte a partra leérő Zoét. Megrántottam a vállamat és a fiúkkal együtt 2 méteres körzetébe figyeltük a várható cselekedeteit. Zoé hátrafordult, szemrehányóan ránk pillantott és arra eszméltem fel, hogy kezeit ruhájára helyezi és lassan felhúzza azt. Az anyag könnyedén csúszott fel a puha bőrén, majd ledobta a fölösleges fölsőt  a homokba. Éreztem, ahogy a szemeim kikerekedtek, de gyors körbenézés után rájöttem, hogy nem csak én tettem így, hanem a srácok is. Zoé felénk jött, csípőre tett kezekkel és elégedett mosollyal figyelte reakcióinkat. Mármint azt hiszem, mert bevallom férfiasan, nem tudtam másra tekinteni, csak a testére, amelyet eddig nem láthattam bikinibe, és amely olyan dögös volt. Panorámázásomat Zayn és Harry fütyülése majd Zoé kacarászása zavart meg, ami most először tűnt másnak mint eddig, sokkal felszabadultabb és lágyabb, sokkal őszintébb volt a hangja. Látszott rajta az önbizalom és a kisugárzása, egyszerűen letaglózott, Nem tudom mi van velem.
-Na, meg vagytok elégedve?!-piruettezett a homokba szemrehányóan Zoé és mosolyát nem lehetett levakarni róla, de rólunk se a tátott szájas bámulást.
-Végre!-kiáltottam fel válaszul, mire egyszerre lehuppantunk mind az öten a földre és hálásan tekintettünk az égre, kicsit hülyéskedve és eltúlozva.
-Idióták. -gúnyolódott Zoé, de oly kedves hangon, hogy kicsit se volt sértő a kijelentése, hanem már bóknak volt besorolható.
-Mire várunk még?-kérdezte kaján mosollyal a száján Harry, mire Niall a bikinis Tündérkénk felé futott és sikítása közben felkapta és a tengerbe rohamozott vele, akiket persze mi is követtünk. Alig tudtam levenni a szemem Zoéról, képtelenségnek tűnt...


-Ez Twittere megy. -vigyorodott el Zoé és a telefonját kezdte el babrálni.

 Zoé_Thomson: Na lányok, mit hoztam Nektek?! A fiúk félmeztelenül... mmm ;)

-Ó ne már. -nyafogott Zayn és ledobta a törölközőjét a földbe.
-De de. -bólogatott Zoé és letette finoman a mobilt az egyik bambusz szőnyegre. Ekkor Zaynnel, velem együtt behurcoltuk Zéét újra a tengerbe. Niall pedig utánunk rohant, aki kezében a telefonját szorongatta. Gyorsan kivettem a fogásából és használni kezdtem...
 Louis_Tomlinson: Jéé! Egy Zoé, és no lám, bikinibe! Ójaj...

-Zoé ki fog nyírni.-súgta a fülembe Niall és visszakaparintotta a telefonját. Válaszul vigyorogni kezdtem és ártatlanul Zéére néztem, aki kérdően figyelte sutyorgásunkat. Megrázta a fejét és hirtelen kivette Niall kezéből a kütyüt.
-Louis William Thomlinson! -üvöltött fel, -Azonnal szedd le!-pillantott rám, mint a tigris, aki áldozatává választottan figyelte arcomat.
-Nem. -mosolyogtam elégedetten és győzedelmesen.
-Jesszus! Anyukám megfogja látni a tetkómat! -kapott a szájához és összeszűkítette a szemeit majd egy kecses mozdulattal rám vetődött, ami által a víz alá kerültünk. Automatikusan is derekához kaptam esésünk közbe és szívem hevesebben kezdett dobogni, miután megéreztem a puha bőrét, ami hozzám simult. A tenger alatt voltunk, és erőteljesen próbált ütni, de persze a nyomásnak hála ez sikertelenné vált és gúnyos mosollyal figyeltem erősködését. Nem tudom miért, de egyszerűen késztetést éreztem, hogy most azonnal megcsókoljam, olyan aranyosan vergődött. Nem tudom miért, de egyszerűen leakartam nyugtatni és nem elengedni a mostani fogásomból.
-Megmentelek!-szűrődött át Liam felkiáltásának hangja a felszínről és kikapta ölelésemből Zoét, majd én is felálltam a vízből, ami amúgy nagy hiba volt, mivel így már könnyebben bokszolhatott bele a gyomromba.
-Kicsi a bors de erős. -húztam jobban fel agyát száz wattos mosollyal, amire válaszként újabb verés következett, viszont teljesen megérte! ! !

Harry: 
-Szép volt. -jegyezte meg Niall Zoénak, amikor kikecmergőzött a partra, Louis ütögetése után. Egyetértően felnevettem.
-Megérdemelte. -csavarta ki vigyorogva a haját, amit az előredőlésével segített. Nagyokat pislogva néztem a tökéletes lábát, a tökéletes haját, a tökéletes hasát, vagyis a tökéletes testét. A mell...kasáról, meg ne is beszéljünk...Letaglózott mindene, amit tetézett egy bájos mosollyal is.
-Jövök.-üvöltött fel hirtelen mélyített hangon a szőke barátunk és befutott a tengerbe a többiekhez, ezáltal kettesbe hagyva Zoéval. Vizes nadrágom zsebéből kivettem egyik kezemet, miután Zéé mögé értem.
-Ez mi?-ráncoltam össze homlokom, és ujjaim az oldalát simította meg, amelyen egy heg húzódott végig. Éreztem, ahogy megrezzen és beleborzong érintésembe és ijedten fordult meg felém.
-Ja ez! -hajtotta le fejét a sebhez, majd legyintett. -Baleset.
Bólintottam és már tenyerem egészével tapintottam testét, vagyis a heges részét. Próbáltam levenni róla a kezeimet, de nem tudtam. Úgy éreztem magam, mint egy perverz,- pedig nem vagyok az!,- csupán vonz a puha bőre és a alapjába véve az egész lénye.
-Harry? -nézett rám kérdően majd az ujjaimra, amiket aztán lefejtett magáról.
-Gyere!-fogtam meg csuklóját és magammal rántottam. Futólépésbe mentünk a parton, addig, amíg meg nem győződtem arról, hogy a fiúk nem látnak bennünket.
-Mi az? -nézett körbe az idegen helyen.
-Beszélgessünk. -vigyorodtam el és leültem a homokba, majd hezitálás nélkül Ő is követte példámat és várta a mondandómat. Szemtől-szembe voltunk.
-Azon gondolkoztam, hogy te még semmit se mondtál a múltkori megnyilvánulásomra. -mondtam és megráztam a fejemet, hogy megszabaduljak a tincseken lévő víztől. A lezuhanó cseppek azonban Zoét találta el, aki apró felsikkantás után nevetni kezdett, majd megköszörülte torkát és komollyá változtatta mimikáját.
-Oké-oké. -adta be derekát és kezeit megtámasztva a földön, hátradőlt egy kicsit, -Nem mondom, hogy nem tetszel, és nem is mondom, hogy nem vagy közömbös számomra!
-És mit mondasz? -húztam fel szemöldökömet türelmetlenül.- Mert ezekből lejött, hogy helyesnek tartasz és több mint barátnak. -mosolyogtam el huncutan, mire felkacagott.
-Azt, hogy rajtad kívül is lehet, hogy tetszik valaki más..
-És? -röhögtem fel magamba. -De tetszem neked, és ez a lényeg.-tártam szét karjaimat, hogy "akkor meg mégis miről is beszélünk, kérem alássan?"
-Igen, de...-kezdett volna bele de gyorsan felültem és ajkamat az övéjére tapasztottam és nem engedtem, hogy megszólaljon. Éreztem, ahogy "beletörődik" sorsába és viszonozza mozdulatomat. Tenyeremet végigsimítottam derekán amikor nyelveink végre találkoztak. Keze beletúrt félig száraz hajamba, ami által jobban felingerelt és lassan hátradőltettem a homokba, lábait lazán kinyújtotta, ami fölött kényelmesen térdepelhettem és kebelezhettem tovább ajkait. Dübörgött a szívem, egyre gyorsabban és gyorsabban, ahogy a csókunk tempója is nőtt. Szánkat elvettem a másikétól és csukott szemmel hallgattuk a másik hangos levegőért való kapkodását.
-A barátod akarok lenni. -suttogtam arcába kis idő után, amikor felső ajka az én alsó ajkamat harapdálta finoman.
-Már az vagy. -puszilta meg az eddig óvatosan harapott részt, és éreztem, hogy mosolyog kijelentésemen.
-...De nem mint sima barát, -emeltem fel a fejemet és mélyen a szemeibe néztem, majd kisebb hezitálás után hozzátettem, -hanem a TE BARÁTOD.